Amerre a szem ellát mély álomba szenderült lejtők felett álmukat őrző csúcsok, a Duna vizén lomhán felfelé haladó uszály, lángoló színnel bevont száraz levelek és a sűrű levegőn áttörő nap színezte vanília peremű kéklő égbolt. Aligha lehet szebben útjára indítani az évet, legyen szó akár az évvégi ünnepek felfokozott tempóját, akár a kérdés nélkül berobbanó első munkahetet követő lélekfrissítő, túrába hajló kedves sétáról az úgynevezett civilizáció által körbevett, kíméletlenül szabályozni óhajtott természet ölén.

Szevasz tavasz, agyő tél! A hótakaró alatt megbújó angolkert közepén álló nyári lak a parkban elszórt romantikus építményekkel együtt akaratlanul is visszarepített bennünket az időben.

Gondoltuk, ha már a Bachledova-völgy feletti látványos lombkorona-tanösvény és kilátó (szolvákul: Chodník korunami stromov) felé vitt a sorsunk meg az ótó, csapunk egy kis laza libegős, körbetekintgetős, tipegős-topogós sétát.

Vitathatatlan előnnyel bír, ha az ismeretlenből felkészülten vágunk neki egy utazásnak, de ugyanígy megvan a bája annak is, ha 'szimplán' a társaságért utazunk barátokkal, akik aztán olyan csodákat fednek fel előttünk egy, a szemerkélő eső által bánatossá színezett napon, mint a titokzatos Erdőtelki Arborétum.

Félreértés ne essék, nem azért említem megint az időjárást, mert nincs más témám. Témám rengeteg van, időm, összeszedni a gondolataimat, kiválasztani a képeket egy leheletnyivel kevesebb. Ugyanakkor nyakunkon az a két nap, ami sokunknak a munkahelytől való távolmaradással egyenlő. Ebből az alkalomból, na meg azért, mert van még a tarsolyomban havas képköteg, körbenéztem időjárás fronton. Hétvégi töltekező következik.