No, ha karácsony, akkor már egy ideje hála az égnek előfodul, hogy ott aranylik poharakban a tokaji aszú. Mindig is aranylott, de miután az egyre tudatosabb és reményeim szerint egyre tájékozottabbá váló borfogyasztó szerepébe bújok olykor, ezért egyre inkább próbálok odafigyelni arra is, hogy miként és mivel együtt tündököljön az ünnep során.

Kevés üdítőbb dolog jut eszembe annál, minthogy a hetet a Balaton partján zárjam. Különösen, mert elképesztő két munkahetet magam mögött hagyva indultam meg a csillagokkal telepettyezett magyar tenger partjára.

Bár még fiatal márkáról van szó, jó lesz, ha megjegyezzük, mert a balatoni régión túlterjeszkedve immár szélesebb ismertségre tör a BalatonBor.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy eleget töltöttem a felszín kapargatásával, már ami a minőségi borfogyasztást illeti. Ideje a lelkesen fogyasztó érdeklődőből egy kicsit tudatosabb irányba lépni.

Első pillantásra szívembe zártam a Takler Borbirtokot. Az 56-os útra néző Kúriát, a lábánál megbújó verandás tanyát és a szépen gondozott rózsabokor sort. Pedig ekkor még nem is jártam a kapukon túl, távoli elképzelésem sem volt a föld alatt megbúvó szerteágazó pincékről.