Mit nekünk három hosszú év, mintha csak ma lett volna, mikor a Rembrandt kiállítással Isten hozzádot mondtunk a nyilvánosságtól pár évre visszavonuló Szépművészeti Múzeumtól. 

Hogyan is kezdhetném hatásosan, de sztereotípiák nélkül. Először az bukott ujjaim hegyére, hogy azok számára már-már kötelező a látogatás ezen a kiállításon, akik szeretik Erdélyt, akik valahogyan kötődnek Erdélyhez. De ez így, ebben a formában nem biztos, hogy igaz. Ugyanis a tárlat nem csupán Erdélyről szól.

Valószínűsítem, hogy nem teszek nagy műveltségről tanúbizonyságot, ha azzal kezdem ezt a bejegyzést (is), hogy bizony ez volt az első Modigliani kiállítás, amit megtekintettem. Ugyanakkor az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt, még az is előfordulhat, hogy mi mind, akik ebben az egy és azonos cipőben járunk, valójában műveltek vagyunk, csak éppen eddig kimaradt az életünkből egy szinte teljes egészében Modigliani-nak szentelt kiállítás megtekintése.

Hosszas szervezés előzte meg a mi kis látogatásunkat a Fővárosi Állat- és Növénykert másfél hónapon át tartó, ám a héten bezáró lampionfesztiváljára, a Sárkányok Éjszakáira.

A Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállításán, a Picasso - Alakváltozások, 1895-1972 címet viselő tárlaton száz Picasso alkotást tekinthetünk meg, ami így az eddigi legnagyobb magyarországi Picasso kiállítás jelzővel is büszkélkedhet.