A nappali hőmérséklet csökkenésével... ezt leírva vérbeli meterológuspalántának érzem magam, de a palánta is csak azért jöhet képbe, mert tegnap gyomolgattam. Magától való sokoldalúságával és az emberi nyughatatlanságnak köszönhető programkínálattal elkényeztet ez a hónap is.

Lecsengett a nyár (tudom, már vagy egy hónapja), lenyugodtak a kedélyek, az eget bámulós pokrócon fekvős piknikek helyett immár nem nehéz elképzelni egy jó kis pokróc alatti programot sem könyvvel a kezünkben vagy éppen anélkül.

Októberben már nem akaródzik minden áron kimenni a szabad ég alá munkaidőn túl, így azt is megfontolom, hogy kint töltsem-e hétvégéket, vagy ismét kicsit befelé figyeljek, és ráncba szedjem a házat avagy éppen a gondolataimat.  

Végre itt vagy kedves október! A szentnek is maga felé hajlik a keze, nekem is, bár szent közel sem vagyok, de a hűvös nappalok hideg esték ellenére mégis október a legkedvesebb hónapom, hiszen ekkor landoltam a Földön.