Nemrégiben pár napot Szentendrén töltöttünk. Természetesen nem volt kérdés, hogy jó kávé után nézünk, mert bár a hotelünk szinte minden igényt kielégített, az ott felszolgált kávéitalt, azért mégsem nevezném kávénak. Így akadtunk a számunkra eddig ismeretlen Café La Mocca-ra a Dumtsa Jenő utcán.

Emlékek Cukrászdája. Ki, mire asszociál ebből az elnevezésből? Én mondjuk arra, hogy édesség vár. De, hogy jönnek a képbe az emlékek?

Imádom a palacsintát bár viszonylag ritkán eszem. Általában Horváth Ilona verzióját keltem életre, de a legutóbb készített palacsintatészta a belga kapcsolatnak köszönhetően bizony egy belga séf receptjén alapult. Nem tudom mi lehet a titka, de már az első palacsinta szépre sült, a tészta egyenletes volt és kiadós, a vanília pedig csudajól megbolondította. Rossz hír vagy sem, de a legközelebbi palacsintakészítéskor a Horváth Ilona szakácskönyv érintetlen marad, mert bizony végérvényesen letettem a voksom a soron következő recept mellett. (For English read more.)

A Bükkös patak mentén húzódó Bükkös part gesztenye- és szomorú fűzfái árnyékában tartják minden szerdán és szombaton ezt az apró termelői piacot.

A jó bor és rokonai jótékony hatásai közül kiemelném azt az igen hasznos tulajdonságukat, hogy bizonyos idő elteltével immunissá tesznek az esővel szemben. Nem vágytam igazán arra, hogy ezt az állítást a gyakorlatban is igazoljam, de péntek este hiába futamodtam volna meg a nem sok száraz pillanattal kecsegtető előrejelzés hatására, a jó társaság és a nedűk felcsábítottak a Budai Várba.