Emlékek Cukrászdája. Ki, mire asszociál ebből az elnevezésből? Én mondjuk arra, hogy édesség vár. De, hogy jönnek a képbe az emlékek?
Visszaemlékezve a tegnap esténkre, nem biztos, hogy mindent képes leszek felidézni. Nagyon fáradt voltam, de kinéztük magunknak a programot és ugye az adott szó az kötelez. Nem játszunk mások belénk vetett hitével. Tehát elvonszoltuk magunkat (legalábbis én vonszolódtam, barátnőm csittifittin tipegett mellettem) a Budapest VIII. kerület Mikszáth tér 2-4. szám alatt található Lumen Kávézóba.
Bőven a meghirdetett bemutató előtt érkeztünk, így volt időnk egy pohár NJ Sillerrel kiélvezni a boldog órát. Egyidejűleg persze már javában zajlottak az Emlékek Cukrászdájának előkészületei. Folyt a kölyökpezsgő a csatasorba állított pezsgős poharakba szépen egymás után megtöltve azokat és vidáman koccantak a Francia Drazsé szemek a kikészített porcelántálkákba. Rengetegen voltak a Lumen előtt és körül, elképzelni se tudtam, hogy ez a sok ember mégis hogyan fog bepréselődni a Lumen Boltba. Persze sehogy legalábbis egyszerre nem. Ha gondolkodtam volna, nyilván leesett volna, de mint mondtam, extrém fáradt voltam. Mindenesetre lecsaptunk egy szabad asztalra, ami srégen volt a Bolt bejáratával szemben.
A bemutató nagyjából fél nyolc magasságában kezdődött. Az asztalunk maga a megtestesült tökéletesség volt, annak ellenére is, hogy Kiss-Végh Emőke színésznő Boltban zajló egyszemélyes előadásából a Bolt utcára kiszűrődő fényein kívül semmit nem láttunk, ellenben az ajtó elé kihelyezett hangfalaknak köszönhetően mindent hallottunk. A Lumen Bolt abrosszal lefedett asztalánál ülve előadott alig öt perces performansz egy felidézett esküvőről szólt. Azaz emlékekről. Emőke - csapongó emlékezete és - szavai nyomán szépen kirajzolódott az esemény, központban a cirádás, giccsesnek ható tortával, szépen körbebélelve olyan kifejezésekkel, mint "kéklő mérhetetlenség", "rosszborzsíroshaj", "házasságtörő asszonyok kara", "egyszer voltam egy férfitársaságban és ott egy valódi úriember egy úgynevezett dzsentlmen…". Az elmesélés rövid, de szórakoztató volt, méginkább érzékletes. Megvolt a bája annak, hogy az előadás során csak a Lumen Bolt dísztéglával keretezett fényes ajtaját láttuk, de Emőkét nem (nyilván, aki az ajtóval szemben ült/állt, látta őt is ;)). Illetve csupán akkor, mikor a Bolt mélyéről előjött és a Bolt ajtaját kinyitva fizikai valójában is megnyitotta előttünk az Emlékek Cukrászdáját.
Egy pillanatig szinte mindenki tétovázott, valószínűleg ekkor suhant át az agyakon a felismerés, hogy ide bizony nem férünk be mind. Persze a sorbanállás rendkívüli szülemény és rendezetten, olykor még kulturáltan is képes megoldani, hogy mindenki bejusson a hőn áhított helyre. Engem csupán az aggasztott, hogy mi lesz, ha nem láthatom a süteményeket, mert mire odaérünk elfogy valamennyi. Persze ez az aggodalom sem sarkallott minket arra, hogy az asztalunkat elhagyva beálljunk a sorba. Mert az adott szó megtartásán túl a türelem is nagy erény. Így megvártuk míg alig negyedóra leforgása alatt negyedére apadt a sor, majd a bázist egy őrszemmel hátrahagyva beálltunk a nyúlfarknyi lánc végére.
Az ajtóban maga az alkotó, Góg Angéla food designer (Goga Food Design) fogadott bennünket rövid iránymutatással és betűkre éhes kartonlapokkal. Az Emlékek Cukrászdája gyakorlatilag Angéla idei MOME-s diplomamunkája volt (egy jó kis interjút olvashatsz vele itt), és minden, amit az Emlékek Cukrászdájában kóstoltunk tegnap az a diplomamunkához megkérdezett 421 ember emlékeiből lett összegyúrva. Az Emlékek Cukrászdájában egy sütemény 1.000,- forintba kerül. Nem olcsó, de vegyük úgy, hogy időutazásra váltunk belépőjegyet, amihez egy finom süti is jár.
Minden süteményhez a kutatás során összegyűjtött, lecsupaszított, de jellemző emlékmorzsák kapcsolódnak. A forma vagy emlékek alapján általunk kiválasztott süteménnyel a kezünkben leülve az asztalhoz megkezdödhetett a saját emlékeink felidézése. Szalvéta természetesen igen, de evőeszköz nem jár a sütihez mondván, hogy úgyis rájövünk, hogy kezdjünk hozzá és fogyasszuk el. Itt minden az emlékekért van. Tekintettel arra, hogy Angéla diplomával a zsebében is folytatja a kutatást és az emlékgyűjtést, arra kért meg bennünket, hogy az Emlékek Cukrászdájába való belépéskor kapott kartonlapra a sütemény elfogyasztásakor vagy az után ránk törő emlékeket papírra vetve osszuk meg vele is. 
Egy jól megválasztott sütemény olyan rég felidézett emlékeket hoz előtérbe, melyek bizonyos ingerek hiányában szépen csendben pihennek elménk egyik fiókjában. Én például emlékek alapján választottam, sem az íz, sem a forma, sem az elnevezés nem játszott szerepet a döntésemben. A választásra indító, a falon virító mondat ez volt: "Magunk szedtük a friss málnát a gyümölcsös kert végében." Mikor olvastam, nagyszüleink pilismaróti kertjén végighúzódó málnasorok jutottak eszembe és abból is egy-két jellemző kép: mikor gyerekként nyáron nagypapánkat követve az összeboruló növényeket félrehajtva kerestük a málnát óvakodva a ránk leselkedő büdös poloskáktól, mikor nagypapánk málnával teli kérges tenyerét nyújtotta felénk, gyerekek felé, mikor sorról-sorra haladva szépen lassan megtelt málnával a fűre helyezett kétfülű fehér zománcos edény. Most, hogy ezeket a sorokat írom, eszembe jut, hogy bár maróti nagyszüleink már csupán lélekben vannak velünk, a málna még utánuk is élt és virult. Szüleimmel, rokonainkkal nyaranta műanyag tálkákba vagy éppen a régi zománcozott edénybe gyűjtöttük a lassan megritkuló, elöregedő sorokból a természet érlelte gyümölcsöt és hoztuk a városi valóságba Budapestre. Ugyanakkor bár a málnaszedés gondolata volt, ami miatt a választásom az én sütimre esett, mikor kézbefogtam az édességet, nem a maróti nyarak, hanem az iskolánkhoz közeli telepi fagylaltozó jutott eszembe. A magas panel tövében elnyúló, nem kevésbé indusztriális fém-üveg bódék labirintusában megbúvó fagylaltozó. Az Emlékek Cukrászdájában kapott, a vékonyka habbal fedett tölcsért megtapintva többek között azok azok a pillanatok jutottak eszembe, mikor bizonyítványosztást követően vagy egyébként nyáron elvetődtünk a fagyizóba, ahol a fagyira valódi tejszínből készített habot is kértünk, ami a fagylalttal érintkezve vékony rétegben szépen rádermedt a finomságra és, amit emiatt kicsit nehezebb volt lenyalni az első gombócról. Most, hogy írom a szöveget, látom, hogy az általam választott fagylaltos édesség neve Vakáció. Ez a helyszínen nem tűnt fel, de ez is inkább a budapesti létre, a táblára felrajzolt, napról-napra közeledő nyári szünetre emlékeztet, nem pedig a városból kiszakított málnabokros-természetközeli létre. Érdekes, hogyha az ember valóban figyel az érzékeire és ezzel együtt elmerül a gondolataiban, az érzékek különböző ingerek hatására milyen meglévő, de az idő múlásával és a minket érő nap hatások hatására egyre mélyebbre kerülő, de meglévő emlékeket hoznak felszínre. Nekem például egytől-egyig gyermekkori emlékek jöttek elő a Vakáció hatására, pedig málnát most is veszek, fagyit most is eszek. Vajon van-e olyan édesség, ami felnőtt emlékeket hoz elő akár belőlem, akár másokból? És, ha igen az édesség hatására a megkérdezettek mekkora hányada emlékszik gyermekkori, mekkora felnőttköri eseményekre? Érdekelne. Személy szerint hálás vagyok az emlékekért, a múltat megelevenítő tegnapért, Angéla kreativitásáért, azért, hogy majd az én emlékeim is manifesztálódnak valahogy, valamiben. Gratulálok az Emlékek Cukrászdájához. Nagyszerű ötlet, remek kivitelezés!
Ne feledjétek, az Emlékek Cukrászdája a meghirdetett program szerint a Budapest Design Hét alatt 2015. október 2-ig benneteket is vár a Lumen Boltban hétfőtől-vasárnapig 14.00-20.00 között (az esemény közösségi oldalát itt találod, azzal, hogy a legfrissebb információ szerint csütörtökön - október 1-jén - zárva tart a cuki, mert az alkotót maga is ellátogat Martí Guixé előadására). A Goga Food Design közösségi oldalát itt, a LUMEN közösségi oldalát pedig itt találod. A Budapest Design Week maga is 2015. október 4-ig tart, a programokat itt éred el. Ha pécsi vagy soproni vagy, itt találod a Pécsett, míg itt a Sopronban elérhető programokat. Menjetek, nyüzsögjetek!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
