Hétvégi töltekező. (For English read more.)

Antwerpen legszuperebb kávézója a Caffenation.

Akkora diómennyiség halmozódott fel az elmúlt években a házunk táján, és annyira a dió(levél órákon át történő összegereblyézése és a termés begyűjtése, korábbi termés megpucolása) körül forogtak az elmúlt hétvégéink, hogy szinte már dióval keltem, feküdtem. Kézenfekvő volt, ezzel a mennyiséggel kell kezdeni valamit. Lelki szemeim rögtön egy jó kis karamellizált diótortát vizionáltak megoldásként, és nem kellett sokat várni a megvalósításra sem. Szerénytelenül mondhatom, hogy életem egyik legfinomabb diótortáját kotyvasztottam!

Szeretem a jó bort, nemcsak inni, de valóban és tudatosan érezni minden érzékszervemmel: látni, szagolni, ízlelni (jó a fülembe azért nem önteném).

Gyerekként kifejezetten bizarrnak tartottam a sütőtököt, holott az egyéb tökfélékkel szemben nem tápláltam ellenszenvett. Döbbenetem akkor csúcsosodott ki igazán, mikor a befizetett ebédünket biztosító Pajtás étteremben desszertként szolgálták fel ezt a puhára sült kissé karamellizált tökfélét. Természetesen nagy ívben elkerültem a vajfehér tálcákra kitett tökszekciót.