Mondhatni családi recept, legalábbis abban az értelemben, hogy a dédmamám szakácskönyvéből származik, a nagymamám is készítette, jómagam pedig kicsit továbbgondolva hosszú idő után újra elővettem.

Bár a meleg évszakban már sikerrel teszek el finomságokat hidegebb időkre, korábban télen még sosem jutottam el addig, hogy előre gondoljak a nyárra. Legalábbis ami a befőzést illeti. Pedig finom narancsot akkor lehet itthon kapni, mikor tombol a tél vagy ami maradt belőle.

Ködös gyermekkori emlékeim a cukrozott narancshéjjal való első találkozásokat akként hívják elő, hogy a Daubnerban árult moszkauer adta a löketet először, hogy ez a téli finomság - mint az előbb említett édesség egyik alapanyaga - otthon is elkészüljön. 

Emberpalántaként gyűjtögetett emlékeim között felrémlik, hogy a Duna-kanyarban 'nálunk' a dinnyehéj általában a baromfiudvarban landolt. Félreértés ne essék, nem a célbalövést gyakoroltuk ilyen formabontó módon. Az udvar lakóinak szánt eleség volt: a tyúkok tisztességesen kicsipegették az emberi falatozás után maradt, rózsaszínből világos zöldbe hajló színű héjat, meghagyva a sötét zöldjét.