Körülbelül tavasz (pontosítsunk: 2015 tavasza) óta készülök ennek a szösszenetnek az összerántására. Bár kutyafuttában is nagyon jó vagyok (valamire legalábbis), azért egy behatóbb összefoglaló összerittyentésére ez a létforma kevéssé alkalmas. Ugyanakkor van, ami a nagy rohanásban is feltűnik, mégpedig az, hogy a vendéglátók egyfolytában mosolyognak, az idegenhez is van egy-két kedves szavuk, nem igazán beszélnek magyarul, rettentő finom a kávéjuk és a Bircher müzli az valami fenomenális. De vajon mire derül akkor fény, amikor tizennégy percnél többet időzik az ember lánya a Budapest, VII. kerületében található The Goat Herder (vagyis a kecskepásztor) falai között? 

A Hold utcai vásárcsarnok Belvárosi piaccá avanzsálódása óta bizony majdnem eltelt két év. A vásárcsarnok azóta folyamatosan és egyre nagyobb sikerekkel koronázva keresi saját arcát. 2016. február 5-7. között, hagyományteremtő céllal végre megrendezték az első Töltött Hold Gasztrovíkendet.

Tudjuk, piacozom. Szisztematikusan vagy éppen ad hoc felkeresem Budapest vagy annak a településnek a csarnokát, éppen zajló piacát, ahol éppen járok. Budapesti vásárcsarnok túrám egyik szomorú állomása volt a III. számú vásárcsarnok. Mindezidáig. Legutoljára 2014 nyarán vittek erre a lábaim célzatosan, ezt követően pedig csak a Klauzál téri vásárcsarnok Akácfa utcai bejáratával szemben elhelyezkedő kultúregységek látogatója voltam, fél szemmel folyamatosan szemmel tartva a kerítéssel körbevont, építési területté avanzsált csarnokot. 

Utolsó téli hónap, így aki kényszerűen depressziót erőltet magára mondván, hogy a február unalmas, az ujjongjon. 

Figyelem, nagyon izgalmas a mostani bejegyzés témája, ami nem más, mint a villányi franc. Akinek még nem ismerős e két szó összekapcsolása, ne szégyellje, hiszen rendkívül ifjú a hivatalos kapcsolat, olyannyira, hogy az első tételek alig pár hónapja, csak 2015-ben kerültek belőle forgalomba.