Körülbelül tavasz (pontosítsunk: 2015 tavasza) óta készülök ennek a szösszenetnek az összerántására. Bár kutyafuttában is nagyon jó vagyok (valamire legalábbis), azért egy behatóbb összefoglaló összerittyentésére ez a létforma kevéssé alkalmas. Ugyanakkor van, ami a nagy rohanásban is feltűnik, mégpedig az, hogy a vendéglátók egyfolytában mosolyognak, az idegenhez is van egy-két kedves szavuk, nem igazán beszélnek magyarul, rettentő finom a kávéjuk és a Bircher müzli az valami fenomenális. De vajon mire derül akkor fény, amikor tizennégy percnél többet időzik az ember lánya a Budapest, VII. kerületében található The Goat Herder (vagyis a kecskepásztor) falai között?
Nos, erre a tapasztalatra idén januárig kellett várnom, mikor is a közelben volt dolgom és az ebédidő is pont a környéken ért. Miután a The Goat Herder nemcsak kávét, de reggelit és meleg ételt is kínál, kézenfekvőnek tűnt, hogy a kijelölt fél órámat-harmincöt percemet itt töltöm el és az ebédemet is itt költöm el. Mielőt bárki halálra izgulná magát, mi lesz a sztori vége, főhősnőnk csalódott-e, amely nyomán elhatározta, hogy a hetedik kerületet végleg elkerüli, elárulom, a történet vége hepiend és a bevezetőben éppenhogy megtapasztalt élmények sora csak a pozitív irányba bővült. Nagy szerencsénkre, máskülönben vérző szívvel lemondtam volna a bemutatásukról, pedig, ha valaki csak a nyitó képre vet legalább egy kósza pillantást, az tuti nyugtázza, hogy már csak az enteriőr miatt is érdemes a helyet górcső alá venni.
Szóval, mielőtt túlon-túl belegabalyodnék a se eleje, se vége mondatfoszlányokba, rátérnék végre a lényegre. A The Goat Herder Budapest jelenleg nem legfrekventáltabb helyén, mégpedig a Keleti pályaudvar környékén a Rottenbiller utcát keresztülszelő István utcában, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának épületeivel szemben bújik meg. Aki nem állatorvosnak tanulna, és inkább a belvárosban lófrál napi teendői során, most az is éljenezzen egy halkat a négyes metróért, ugyanis ez a vonal nem kicsit könnyíti meg a kávézó megközelítését. Azét a helyét, amelyet remek érzékkel egy közelebbről, az informatika világából, távolabbról a nagyvilágból érkező, nem kevés országot megjárva végül Budapesten lehorgonyzó angol házaspár, Corinne és Dave nyitott ezen az eldugottabb helyen. Nos, a környékre igencsak ráfért ez a kis szentély. Kicsit hosszabb tartózkodásom során megerősítést nyert, hogy a tulajdonosok a baristákkal egyetemben nem csupán öt vagy tíz percig, de hosszabb távon is nagyon jókedélyűek. Egyfolytában. Továbbá a Corinne és Dave rendkívül beszédesek is, elsősorban angol nyelven, de nem hallod rosszul, ha néha magyar szavakat vélsz felfedezni. Az is kiderült számomra, hogy nemcsak a Birhcer müzli csodafinom, de az ebédre való sem hagy maga után kivetnivalót. Nekem sütőtök leveshez volt szerencsém, ami az általam eddig ismert sütőtökkrém levesekhez képest egészen újszerű ízvilágot hozott. Annyit sikerült megtudnom a receptről, hogy titka a csupa zöldség, nulla ételízesítő (értsd vegeta vagy hasonló kombó) párosítás. A tetején bors csücsült friss petrezselyemmel, mellette friss vajas rozskenyér szeletek érkeztek. Minden étel a The Goat Herder-nél készül, még a croissant is, csak az nem helyben. Aki reggelire ugrana be és hozzám hasonlóan kezdi a napot, annak a Bircher müzlit ajánlom (tudom, harmadszorra írok róla, de olyan finom), ugyanakkor állítólag rendelhetó tipikus angol reggeli is. Ezt nem próbáltam, de a tapasztaltak alapján nincs kétségem affelől, hogy akinek ez a típusú étel jön be, az nem csalódna. A leves mellé az elegendő folyadékbevitel érdekében berendeltem egy finom limonádét is, ami sziruppal készül és valódi citrom úszkál benne pár jégkockával egyetemben. Ez utóbbiak éppenhogy lehűtötték az italt, pont annyira, hogy kellemesen frissen csússzon, de nem fagyasztotta le a gigámat. Januárban ez nem lett volna emberbarát cselekdet. Őszintén szólva nem tudom, mit gondoltam, mikor a leves (és a két szeletecske kenyerecske) mellé berendeltem még egy wrapot is, ugyanis menetközben már a levessel is jól laktam. Hiába, a megelőző elfoglaltságom nem kicsit éheztetett ki, így lezavarva azt ebédidőben kicsit túlvállaltam magam. A humuszos wrap igazi zöldségbomba. Aki nem wrap párti, arra a croissantból készített szendvics lehet nagy hatással. Elég szép dombokban állt a pultban, de a wrapnál többet már az én testem sem kívánt, így ezt a tapasztalatszerzést is meghagyom másnak. Desszertként legutóbbi ottjártamkor gyümölcssaláta és torta volt terítéken, de befogadóképességem szűkre szabott korlátai miatt velük is vizuális kapcsolatot létesítettem csupán. No és a kávé. Természetesen ittam. De, hogy mit az szupertitkos. És ehhez tartják magukat. Akárhányszor érdeklődtem (nyilván nem a legutóbbi alkalom során kérdeztem rá idegesítően sokszor, bár ki tudja…) mindig sejtelmes mosoly kíséretében érkezett a hallgatás vagy a hallgatással felérő bájos szűkszavúság e téren. Izgalmas. Tény, ami tény a gyümölcs titkos ültetvényszelektált és titkos budapesti pörkölőtől érkezik a kávézóba. A többi részletet sejtelmes homály fedi.
A szupertitkos kávé.
A hely igencsak kutyabarát, és a kutyák is barátságosak.
A MÜZLI.
Az egyik kedvenc látványelemeim.
Szóval a kávé finom, az étel finom, mindez nagy gonddal összeválogatva és prezentálva érkezik a kedves vendég elé, lehetőség szerint nem eltiporva, inkább kímélve a környezetet (példának okáért diszkréten utalnék itt a lebomló elviteles papírpoharakra és arra a kérésre, hogy csak akkor kérd elviteles pohárban az italt, ha valóban el is viszed). Kiszolgálás és gasztrofronton tehát nem találtam kivetnivalót. Miután azonban nagyon fontos az atmoszféra, így annak további elemeiről a zenéről és a dekorációról is fontos, hogy szót ejtsek. Szerintem. A zene az abszolút nem állandó, a kedves vendégek mindig annak a kollégának a zenei ízlésébe kóstolhatnak bele, aki éppen a leggyorsabb vagy legdominánsabb volt és magához vette ezen a téren az irányítást. A hangerő megfelelő és eddig mindig kellemes muzsikához volt szerencsém. De térjünk csak át pár szó erejéig a helyiség egyik legdominánsabb részére, a falfestményre. Ez a csoda nem más, mint Gasztarisz Athina alkotása és nem kicsi, de legalább 2,5 méter széles és másfél méter magas, és az egyetemmel szembeni bérházsor szürkeségébe a zöldet, a természetet hivatott becsempészni. Ehhez a pulton folyamatosan virágzó, a festmény színeire rímelő orchidea nyújt támogató segítséget. Ugyanakkor a berendezés többi részlete is figyelemreméltó: a pultot körbeölelő magasfényű fehér csempék, a makulátlan kávégépen visszatükröződő kinti világ, az alacsony, körlappal lezárt masszív asztalok, a szemmagasságban a választás súlya alatt nyögő vendéggel szemező játékautók, az ez idő tájt az ücsörgésre csábító ablak előtt végigfutó apró fényfűzér, az üdítően mintás teáskannéóák, a mintás csempék a konyha előtti lépcsőn és a lámpabúraként vizionált madárkalitkák alig látható, tünékeny árnyéka a falon.
A szóáradat végére pedig nem felejtettem el, hogy mivel indítottam a bejegyzést. Ki is az a kecskepársztor? A kávét övező egyik legenda szerint a IX. században egy Káldi (Kaldi) nevű etióp kecskepásztor fedezte fel magát a kávécserjét, aki megfigyelte, hogy kecskéire milyen élénkítő hatással vannak ennek a növénynek a piros bogyói. Emlékének adózva viseli a The Goat Herder a kecskepásztor nevet. Hát innen a név, és a VII. kerületben a kávézó, amivel kapcsolatban egy kivetnivalót mégis találok: sajnos csak hétköznap tart nyitva. Egyébként pedig örüljünk, hogy a Keletinél is lehet jó kávét és más jóságokat kapni, szeressétek őket (is), horgonyozzanak még hosszabb ideig Budapesten és bővüljön tovább az a kávé sokszög!
A The Goat Herder közösségi oldalát itt, honlapját itt, míg természetben őket a Budapest, VII. kerület, István utca 5. szám alatt találod.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
