Ha egyszer elmúlik ez a mizéria, becsszó, kikiáltom a tavasz első hónapját a balatoni bringakör szezonjának. Vagy a fél kör idejének. Addig pedig csak halkan megjegyzem, március idusán - plusz-mínusz - a Balaton körül tekerni felszabadító.

Izgága bubik, harsogó zöldek, hatalmas vitorlák, harmóniába simuló vibráló kontrasztok. A balatonboglári Bujdosó Pincészet vendégei voltunk első tradicionális pezsgőjük debütálása alkalmából.

Kevés üdítőbb dolog jut eszembe annál, minthogy a hetet a Balaton partján zárjam. Különösen, mert elképesztő két munkahetet magam mögött hagyva indultam meg a csillagokkal telepettyezett magyar tenger partjára.

Vasárnap reggel már szörnyen hiányzott a korcsolyázás közbeni esés-kelés megnyugtató ritmikája, elképzelhetetlen tartottam, hogy aznap ne érintsem meg legalább egyszer a cipellőt. A szerencsecsillagom azonban egy gyengéd érintésnél többet adott aznapra, így Siófoknál a Balaton befagyott vízén kötöttünk ki.

Az idő napok óta melegedett, a Duna budapesti szakaszán is jelentősen csökkent a jégszigetek száma. Gyanítottuk, hogy a Balaton jégpáncélja is áldozatul eshetett az elképesztő magasságokban szárnyaló pár plusz foknak, így vasárnap legurultunk, hogy meglessük, mi maradt belőle.