Rigai utunk előtt az első teendők egyike a Lett Nemzeti Opera és Balett honlapjának feltérképezése volt (természetesen a kihagyhatatlan újhullámos kávézók mellett). Semmi kétségünk nem volt affelől, hogy egy olyan operaház, ami olykor szarkazmusba hajló házirenddel próbálja megregulázni a világból érkező látogatókat, kihagyhatatlan látványossága Rigának.

Könnyebb, bár nem könnyű dolga van annak, aki az immár hatodik tavasszal megrendezett Budapest100 rendezvényen részt kíván venni, hiszen nincs más dolga, csupán a szervezők által összeállított épületleírások birtokában felkeresni a programban szereplő épületeket és beleélni magát a házak történeteibe.

Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt az elmúlt időszakban amiatt, hogy a februári rigai látogatásomról eddig nem számoltam be. Nem azért tettem ezt, mert a világért sem ajánlanám a nagyérdeműnek Lettország fővárosát, hanem csupán időkelepcébe estem, és onnan csak mostanság szabadultam. Apró vigasz a késedelmemre, hogy a Magyarországon (legalábbis Budapesten) tapasztalható  április végi, május eleji időjárás alig valamicskével tér csak el a február közepén tapasztalt időjárástól, így a képeket nézegetve valószínűleg senki nem fogja sokkolóan távol érezni a telet kicsi szívétől. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy Rigában mindig jóval hűvösebb van, mint idehaza, így a képek a rügyeket-virágokat odaképzelve akár tegnap is készülhettek volna.

Az idén hatodik alkalommal megrendezendő Budapest100-ra 2016. április 16-17-én kerül sor. Az esemény a budapesti százéves házak ünnepe, amelynek középpontjában idén rendhagyó módon a siralmas állapotban lévő Nagykörút áll. 

Évek óta készültem arra, hogy szervezett túra keretében bevegyem a Magyar Állami Operház épületét. Az elhatározást végre valahára egész konkrét januári terv, majd tettek követték, az Operaház végre kitárta előttem kapuit.