Könnyebb, bár nem könnyű dolga van annak, aki az immár hatodik tavasszal megrendezett Budapest100 rendezvényen részt kíván venni, hiszen nincs más dolga, csupán a szervezők által összeállított épületleírások birtokában felkeresni a programban szereplő épületeket és beleélni magát a házak történeteibe.

Így tettünk mi is a Budapest XIII. kerületében található Szent István körút 2. szám alatt magasodó épülettel is. A Budapest100 honlapján található, illetve onnan letölthető, Banai Zsófia nevével fémjelzett kutatás annyira kerek, hogy az épület történetét illetően ebből idézek (hacsak nem jelölöm másként), ugyanakkor már rögtön az első sorok, és az építtető körüli információhiány is felpiszkálta annyira a kíváncsiságomat, hogy az előbb említett kutatáson túl én is meg-megmártózzam a levéltári és egyéb anyagokban.

Ahogy már említettem egy korábbi szösszenetben, az idei Budapest100 témája a Nagykörút volt. Az épületek bejárása során nem egy esetben tapasztaltunk ugyanolyan mostoha állapotokat bent, az udvarban vagy annak a helyén, mint amilyen állapotok a házak előtt sétálva sokkolnak minket. Beépített udvarok, ahol az udvar helyét egy éttermet, ételbárt vagy akár színházat rejtő ronda betonmonstrum foglalja el, ezzel is összenyomva és valóban nyomasztóvá téve a teret, tetézve a körfolyosók felé az utcai gyrosos vagy más vendéglátóegység szellőzőjébőlbeömlő agresszív ételszaggal. Omló vakolat, folyton pörgő szellőztető, a fotóst oly' buzgalommal bámuló gyrosmunkás, hogy a kezében lévő egy karton ecet a gravitációnak engedve nemes egyszerűséggel a földön landol, részint kifolyik és ott is marad, mert feltakarítani már luxus, úgy is felszárad. Mindez egy lakóépület üvegezett lépcsőházában a terrazzon. A helyzet siralmas, de reméljük nem menthetetlen. Az udvarhelyzet, általános állapot és beömlő ételszag felől szemlélve a dolgot üdítő kivételt képez a Szent István körút 2. alatti lakóház.

"A bérházat nagyságos Foglár Lajos úrnak és feleségének megrendelésére tervezte Kauser Gyula (1855-1920) építész. (...) Kauser Gyula a 20. század elején több monumentális alkotást hagyott maga után, mint például a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjintézetének budapesti székházát vagy az egri irgalmasok kórházát és elmegyógyintézetét. Életéről nem sokat tudunk. (...) A terveket 1898-ban hagyták jóvá, amelyeken 1899-ben még némileg módosítottak, eszerint a mai ötemeletes épület még csak négy emelettel rendelkezett. (...) Sajnos a ház építtetőjéről, Foglár Lajosról azonkívül, hogy magánzó volt, egyelőre nem sokat tudunk. "

A magánzó egyébként önálló vállalkozó avagy függelten személy, aki maga szerez megbzásokat avagy vagyonából, befektetett tőkéjének jövedelméből él. Ez volt az a pont, ahol én is megragadtam a klaviatúrát, és bepötyögtem Foglár úr nevét. Jó pár levéltári anyagot dobott a gép, illetve bár jelen ügy szempontjából teljesen irreleváns, ám mégis érdekes, mi minden kering a hálón. Szóval a net bugyraiból az is kiderül, hogy Foglár Lajosnak bizony volt egy kancája (akkor még kanczája), Babám, amit 1899-ben a kisbéri magyar királyi ménesben felállított egyik törzsménhez, bizonyos Fenékhez ajánlottak fel fedeztetésre (forrás: Vadász és Versenylap, 41. oldal, 1899. január 28.), és amit erre a célra végérvényesen el is fogadtak. 

"A ház következő tulajdonosa, özvegy vágfalvi Quittner Zsigmondné úrnő kérésére húztak rá a házra még egy emeletet 1928-ban. A tervező, Quittner Ervin építészmérnök – Quittner Zsigmond építész fia – is a ház tulajdonosai közé tartozott. Az emelet kivitelezését Fejér és Dános építési vállalkozók végezték. (...) Quittner Zsigmond (1859-1918) nevét többen hallották, hiszen neves építész volt, aki az eklektika és szecesszió stílusában alkotott. A legismertebb általa tervezett épület a ma is méltán híres Gresham-palota. (...) Fejér Lajos 1877-ben született. A Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Dános Lászlóval, aki 1884-ben látta meg a napvilágot, alapított cége egyike volt az ország legnagyobb építési vállalatainak. Fejér és Dános a budapesti kislakás-építkezések megindítói közé tartoztak, amely érdemeik alapján 1927-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki őket. Vállalatuk több budapesti köz- és magánépületet, köztük a budapesti ortodox hitközség Kazinczy utcai templomát, továbbá számos vidéki törvényszéki palotát és gyárat épített. "

"A Szent István körút 2. száma alatt álló épület ötemeletes, magastetős sarokház, trapéz alaprajzú zárt belső udvarral. A bérház utcára néző homlokzatainak elrendezése nem egészen szimmetrikus, a körútra néző héttengelyes, míg a Pozsonyi útra néző homlokzat nyolctengelyes. Mindkét homlokzat szélső tengelyét enyhe rizalittal hangsúlyozták. A rizalitok mindkét oldalon az V. emeleten válnak hangsúlyossá, hiszen egy belső összefüggő erkélyt zárnak közre a IV. emeleten ülő széles párkányzattal együtt."

A jelenleg ötemeletes épületbe a kapun belépve jobb kéz felől nyílik a díszes főlépcsőház lebegőlépcsővel és felfelé futó kovácsoltvas korláttal, becsülettel rendbentartott és kipótolt terrazzoval és egy utólag beépített csúf lifttel. A lépcsőházba oszlopokkal keretezett ajtón, a SALVE (Üdvözlégy!) felirat alatt léphetünk be. 

Javított terrazzo burkolat a földszinten. "(...) a terrazzo „eredetileg mész, újabban cement kötőanyagú padlóburkolat, amelybe mozaikhoz hasonlóan apró, többnyire szabálytalan alakú köveket döngölnek”; (...) „kemény színes zúzalékból (színes márványőrleményből), festékből, vízből, cementből a helyszínen készített műkőszerű, csiszolt koptatórétegű, monolit jellegű hideg padlóburkolat”." (forrás: Néhány olasz eredetű szakszavunkról című munkája; Megjelent: Kovács Katalin – Nagy Ágoston (ed.): „Tavasz jáde csigái” avagy „zöld kagyló-forma tavasz”. Pálfy Miklós 65. születésnapjára. Szeged, Grimm Kiadó, 2007: 39–46.)

Ha az épületbe belépve mégsem a lebegő lépcső felé vennénk az irányt, akkor a körfolyosókkal keretezett terrakotta burkolatú (lásd a lábakkal tarkított lenti képeken a 'Vigyél haza!' feliratú fotón) udvarra jutunk. "Az I.-től az V. emeletig egybefüggő kovácsoltvas korlátos függőfolyosó fut végig a lakások előtt. Az udvari belső homlokzat a földszinten kváderezett, a nyílások félköríves, a többi emeleten egyenes lezárásúak."

Innen nyílik a meglehetősen szűk, szinte csupán hangulati elemként szolgáló melléklépcső is. 

Érdemes felpaszírozni magunkat a melléklépcsőn is. A festés itt is új, a kilátás pedig igencsak meghitt, szinte olyan érzése van az embernek, hogy ő mindent lát, de őt senki sem látja. 

Terrazzo a főlépcsőházból.

Az udvar körfolyosójának kovácsoltvas rácsa.

A főlépcsőházban az ötödik szintről letekintve az egyidejűleg épült négy emelet terrazzo burkolatában gyönyörködhetünk, amit meg-megszakít a lift kerete.

"Eredetileg emeletenként hat lakást alakítottak ki a lakóépületben. Sisaktorony és oromzat is szerepel az eredeti homlokzati tervekben, amelyek a megépítést követően, egykor a bérházat díszítették, sajnos ezek már nem láthatóak. Az ötödik emelet átalakításairól még 1938-ban is nyújtottak be terveket. 1941-ben szükség óvóhelyet hoztak létre a házban. Ettől kezdve már csak a lakásokat és az üzlethelyiségeket érintő átalakítások zajlottak le."

Egyértelműen lebeg a lépcső. Csodálatos.

Burkolatok: (1) a kaputól az udvarig vezető bejáró márvány burkolata (2) találkozás: a melléklépcső fordulóinak régi és a körfolyosó új burkolata, van egy tippem, melyik bírja tovább (3) az udvar terrakotta burkolata (4) a melléklépcső fordulójának burkolata.

A melléklépcső.

Érdemes emeletről emeletre haladni, ha tehetjük gyalog, ugyanis nem egyszer eltérő burkolat fedi az egyes emeleteket. Ebben az épületben például - valószínűleg az utólagos ráépítés miatt - az ötödik emelet babérkoszorús cementlapjai bár ritmikájukban hasonlítanak az első négy emelet terrazzo burkolatára, mégis szépen jelzi, hogy nem egyívású azokkal.

Láthatóan lenyűgözött a lebegés, elnézést azért, hogy igencsak ráfókuszáltam a főlépcsőre.

Az udvarba leereszkedve ez a (természetesen nem csupán fekete és fehér) látvány fogad, ha a Szent István körút felé kitekintünk a kapu felé. A háttérben a mi kicsi Combinonk fürge teste suhan tova. Az előtérben az udvar berácsozott helyiségei elgondolkodtatnak, milyen lehetett akkor a körfolyosó képe, mikor még nem volt szükség ezekre a börtönlétet sugalló rácsokra. Az utcára kilépve egy márványtábla az, amiben utoljára még megakad a tekintetünk, ami arra emlékeztet, hogy ebben a házban lakott 1996 és 2003 között Faludy György író és költő.

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél még budapesti épületekről olvasni, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével! A háttérben megfeszített munka folyik, aminek köszönhetően hamarosan érkeznek új írások rengeteg fotóval további épületekről, kár lenne kihagyni.

A korábbi Budapest100 beszámolóimat ide kattintva éred el.

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a nice day!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!