Persze köze sincs a régiónkban klasszikusnak mondott kenyérhez. Sem kovász, sem élesztő nem látta. De, ha már a püspökkenyér is kiérdemelte ezt az elnevezést, az őzgerincformáról szabadon asszociálva jómagam is előszeretettel alkalmazom más kreálmányokra is.

Fejemben, sokszor begyűrt, képzeletbeli szalagon szólt a dallam, az emlékek vetítésén peregtek a kereket mutató képkockák. Év, hónap, nap nélkül, a gyerekkorból. Minduntalanszor, mikor felcsendült a főcím, barátságos ismerősség járta át lelkemet. Az, a szavakkal nehezen megfesthető atmoszféra, amit a Másfélmillió lépés Magyarországon ajándékozott nekem évtizedekkel ezelőtt. Sinkó László hangja. A szagtalan, sárgás filmen átszűrődő nyár végi mezők, erdők illata. A falvakon átvezető poros utakat taposókat perzselő napsugár. A távolságmérő sziluettjén kívüli részletek nélküli, soha nem látott ismerős vidékek jóleső otthonossága.

Valljuk be, bosszantóan álnok és szívós módon terjeszkedő teremtmény a bodza növény maga. Kertben és azon belül kordában tartani mégis érdemes, hiszen virágából és bogyójából - többek között - isteni szörpök készíthetők.

Budapest sorsát látszólag egy-két tollvonással vagy ennél nagyobb küzdelemmel formáló neves emberek éléte és tetteik vajon visszhangra találnak-e száz év múltán is a köztudatban? Egyáltalán, a mi életünkben, több mint száz évvel az ország gazdasági aranykora után beszélhetünk-e olyan időtálló magán- vagy középületekről, amelyek érdemeit később fotóval, szóval illethetjük? Vagy ellenkezőleg, koncepció nélkül, fogyasztástól és bevételtől elvakultan harácsoljuk el, romboljuk le mit elődeink, a városépítők maguk mögött hagytak? Az egészet alkotó részek halmazában a mai építkezéseknek részei-e a kézműves padlók, faragott bejárók, megörökítésre méltó, nemesebb anyagú kilincsek, kedves vonalú korlátok? Vagy minden anyaga a soha el nem pusztuló, de annál gyorsabban avuló műanyag, formája pedig a tömegtermelés semmitmondó sablonjai? Köztünk járnak-e, kiknek az ízlés és a megvalósítás mikéntje kisujjában van vagy végleg kiirtotta, feleslegessé tette őket azt az egyéniséget hazudó uniformizálás?

Óvakodjunk a hirtelen felindulásból elkövetett bejegyzésektől. Kiváltképp attól, ami sokkolóan korai órában fogant.