Kit tudja, lehet, hogy másokhoz képest késve, de nekem pont időben kapott el engem is a táblafesték mizéria. De nem a tünci-bünci színes, hanem a koromfekete verzió az, amiért szívem dobog.
Kit tudja, lehet, hogy másokhoz képest késve, de nekem pont időben kapott el engem is a táblafesték mizéria. De nem a tünci-bünci színes, hanem a koromfekete verzió az, amiért szívem dobog.
Valóban eljött hát a hideg, így a teázás mellett immár biztosan itt az ideje a forró csokoládé fogyasztásnak is. Nálam legalábbis. Tavaly már volt szerencsém egy Szántó Tibor neve által fémjelzett forró csokoládéhoz, idén pedig úgy döntöttem, hogy nem várok a jószerencsémre, magam ruházok be egyre.
Vasárnap este végre mi is megnéztük az alig egy hónapja, 2015. november 28-án bemutatott, felfrissített A diótörő című mesebalettet a Magyar Állami Operaházban. Bár az utóbbi években mindig terveztem, hogy elmegyek, évekkel ezelőtt csupán a gondolatig jutottam, tavaly már utána is néztem, ám akkor is csúnyán lecsúsztam róla. Az igazat megvallva szerintem idén is csak a színházjegyet terjesztő néninek köszönhettem, hogy lett jegyünk, mégpedig meglehetősen kellemes helyre.
Kódorogtam egy kicsit a fényruhába öltöztetett Budapesten advent időszakában, elméláztam, beleájultam a csillagként tündöklő ezernyi pontba és elég sokat kattintgattam, hogy elhozhassam azoknak is az élményt, akik ezidáig nem jutottak szabad kóválygós percekhez és azoknak is, akik talán ezekkel a képekkel újra belefeledkeznek a főváros ünnepi arcába. Halkan szeretnék figyelmeztetni mindenkit, sok kép következik, elő a görgetésre specializálódott kacsókkal és mancsokkal.
Kedves motívumok, cinkosan ránk kacsintó csillogó szemek, mókás testek, merész kontúrok és báj minden mennyiségben. Leginkább ez jellemzi a nemrég debütált SZIKLART termékeket.