Ha már a tavaszi maszkgyártás közben valamennyien belejöttünk a kézügyességet igénylő tevékenységekbe, mi lenne, ha így a nyár végére meglepnénk magunkat és nem kívánt szárnyas látogatóinkat egy egyedi légycsapóval? Jómagam pompás ötletnek tartom.
Ha már a tavaszi maszkgyártás közben valamennyien belejöttünk a kézügyességet igénylő tevékenységekbe, mi lenne, ha így a nyár végére meglepnénk magunkat és nem kívánt szárnyas látogatóinkat egy egyedi légycsapóval? Jómagam pompás ötletnek tartom.
Évekkel ezelőtt a Mészöly Miklós Emlékházban jártunk Szekszárdon. Szomszédjában a Babits. Mindkettő megéri, hogy időt szánjuk rá. Fizikai életterek, tankkönyvekből vagy még távolabbról 'ismert' sorsok, országos munkásságok vagy egyelőre csak nevek? A múzeumokban tett látogatás stílusos lépés a második lépcsőfokra, amennyiben iskolai tanulmányainkat követően - akár évtizedekkel - később elindulnánk a felfedezés útján. De a kiállítótér itt és most éppenhogy mellékszál csupán. Ami a lényeg ebben a minutumban, hogy már ott megérintett Mészöly Miklós és Polcz Alaine szépsége. Tekintetük szerénysége. Két, a fotók tanúsága szerint összeillő ember nyílt tekintete. Érdekes, hogy ennyi is elég az érdeklődés felkeltésére. Nekem az ott az első lépcsőfok volt. Azelőtt mégcsak a lépcső előtt sem toporogtam, neveik távolról csengtek ismerősen csupán.
Az ideális nyári ebéd. Ízletes, könnyedén telít. Az sem utolsó szempont, hogy amennyiben mellette tesszük le a voksunkat, abban az esetben az étkezés mindössze egy fogásból áll, így nem szükséges egész délelőtt a konyhában aszalódnunk.
A lisszaboni Time Out Market névvel illetett négy fal között állandósult itatási-étkeztetési központot piacnak nevezik. Amennyiben azt nézzük, hogy fizikailag a Mercado da Ribeira épületében kapott helyet, abban az esetben részben helyes a kifejezés.
Bokra száz tüskével védi apró magokkal teleszórt, ízes gyümölcseit. A most következő, könnyen elkészíthető és eltűnő pitéért mégis megéri, hogy trükkösen lecsipegessük róla a szedret. Ugyanakkor azt sem veti majd senki szemünkre, ha sajátkezű szüret helyett a piacon teszünk szert a gyümölcsre.