Egy pillanatra sem tévesztettük szem elől. Nem téveszthettük szem elől. Hajnalok-hajnalán elménkbe ragadt, retinánkba égett, szagot fogtunk. Vadászebek módján csüngtünk minden kis gyanús csírán, nyomon, romon, ami az mai ember kézjegyeként szinte levakarhatatlanul pöffeszkedett Milánó évszázados utcáin.
Utazásunk apropóját bár nem az olasz, de mégis az utcaművészet szolgáltatta. Ez év április 14-éig a milánói Mudec ad otthont The art of Banksy. A visual protest című kiállításnak. Hajnali ébredés, félkómában éppenhogy érzékelt reptéri létezés, másfél órás igencsak kedvező díjú küzdelem a gravitációval az európai légtérben, hangtalanul sikló, a múzeumi belépő árával vetekedő díjú vonatozás. Sziporkázó beszélgetésfoszlányainkon kívül kevés emlék maradt erről az időszakról, oka nyilvánvalóan a tiszta, oda nem illő jelek nélküli terekben keresendő.
A metró Piazzale Stazione Genove megállóját elhagyva azonban nagyot fordult velünk a világ. Nem csupán a talpunkat cipőn keresztül is maszírozó utcaburkolat, de a lépten-nyomon, minden bizonnyal olasz embertársaink hol kifinomult, hol kellemetlenbe hajló, kisebb felületet foglaló vizuális megnyilvánulásai leheltek életet belénk és az ébredező városba. 
Magunk is meglepődtünk azon, hogy a külvárosként kevéssé aposztrofálható Navigli milyen mennyiségben szenvedi el emberkéz emelte épületein társaink olykor humánustól távol álló, máskor igen is szépen keretbe foglalt önkifejezési kényszerét. A város ezen része nem a tűzfalakat beborító, nagyméretű falfestmények világa. Sokkal inkább a kisebb, falakra simuló vagy éppen kitüremkedő és az ébredés előtti boltokat takaró redőnyökre pingált il- és legális utcaművészet, ami mellett a napi kavalkádba bepörögve hajlamosabbak vagyunk elmenni. Nem egyszer minőségre tekintet nélkül felülírva egy-egy taggel vagy éppen befedve egy jól irányzott festékpacával. Farkastörvények nyomán és egymás hegyén-hátán.
A Mudechez közeledve egyre kevesebb az ilyen utcai alkotás, teljesen azonban nem maradoznak el. Banksy-re történő ráhangolódást önkéntelenül is segítendő az utolsó, amibe a tárlat előtt botlunk pont egy a Rage, The Flower Thrower elnevezésű darabot Disney kasszafúróival egyetemben megidéző darab. Kedves munka, alkotója láthatóan több energiát fektetett bele, ugyanakkor nyilvánvalóan ez sem óvja meg az elmúlástól.
A kiállítás szép kerek, legalább másfél óra wellness a brit utcaművész világában. Eltávolított ajtók, számozott szitanyomatok, videók, bélyegképek, konzervált vakolat, korunk brit, valamint világpolitikájának és a világot romlásba taszító fogyasztói társadalom kritikája. Tetszett.
Banksy után elérkezettnek láttuk az időt a belvárosra. Vagyis, jómagam vákuumfejjel, olykor egy-egy falra kent lázadásnál leragadva, de mentem Miss M. után. A Porta Ticinese-től a Via Torino-ba torkoló Corso di Porta Ticinese hemzseg az egymásra helyezett apró alkotásoktól. Gyakori az olasz körmondatokkal, magvas gondolatokkal teleírt falfelület, de innentől a dómig terjedő szakaszig nem ritkák az olasz TvBoy poszterfigurái sem. 
A kimerítő hajtóvadászat során Miss M. bevezetett a Cofficinába, ami egy tündéri kávézó félúton a dóm és a kapu között egy angolul alig tudó, de kézzel-lábbal segítőkész baristával megspékelve. Melegen ajánlott az egész csomag.
A dóm tér mint mindig most is őrület, a város valószínűleg legimpozánsabb ám számomra legkevésbé kedves pontja.
A dóm, a Sforzesco és a La Triennale di Milano múzeum közvetlen környéke a valódi és önjelölt művészek látszólag kevéssé preferált alkotóvászna, de teljesen szűz ez sem marad. A Triennale udvarán a medencébe fagyva labdázó férfiak duója és az épület előtti elektromos szekrényen kétdében revolvert tartó miss megteremti a látszólagos egyensúlyt a város többi pontjával.
Elhagyva a Sempione Parkot ismét elvesztünk a Cinque Vie és San Vittore szűkebb, kidekorált utcáin. A kilépőt követő végső döfést Cossje van Bruggen és Claes Oldenburg a Tű, Cérna és Csomó (Ago, Filo e Nodo) című alkotása adja meg, jelentéséhez méltó módon bevezetve bennünket a Cadorna vonatállomásra, ahonnan már pedig nem volt hátraarc a reptér felé. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
Az első és a tizenhatodik kép M. kisasszony keze munkája, akinek a képeken túl ezúton is köszönöm, hogy magával vitt és a januárból február lehetett.
