Tavaly jártunk először Kassán. A vágányzárnak, pótlóbusznak köszönhetően akkor is csak szűk fél napot. Fél nap, ami a mai napig lelkünkig hatol.
Hiába lapult útikönyv a zsebben, előzetesen mégsem mélyedtünk el benne, sőt a történelemkönyveket sem bújtuk már egy ideje. Figyelmünket inkább egymás társasága, illetve a vonatút elején beharangozott, vészjóslóan közeledő vágányzár és az ismeretlenbe történő átszállás kötötte le. Amúgy pedig megvan a bizalom az első benyomás őszinteségében, így jómagam nem bántam, ha a várossal kapcsolatban ez 3D-ben Kassán, nem pedig fekete-fehérben és 2D-ben ér majd.
Megérkezvén megrendített a múlandóságában is gyönyörű belváros, a fizikai valónkat körbeölelő, akaratlanul is arcunkba köszönő történelmi emlékek tucatja. A Miklós börtönben raboskodók nevei, az egykori cellák falkarcai, a kiállított ládára pingált szavak, a város történetéről mesélő oklevelek, metszetek betűi, a Bánk bán ősbemutatójának, Kazinczynak, Márainak emléket állító táblák és szobrok. A rodostói ház részbeni másolata, a bennefoglalt eredeti bútorokkal egyetemben, II. Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetésének tárgyi relikviái, a korabeli vármegyék neveit viselő ezüst tölgyfalevélkék, a történelem viharai fölé emelkedő méltóságteljes Szent Erzsébet székesegyház a Rákóczi kriptával együtt. A felsorolás közel sem teljes, száraz listába keservesen szorítható csupán.
Nehezen tudom szavakba önteni az első kassai benyomást, nem véletlenül került sor erre a bejegyzésre hosszabb idő elteltével. Ehelyütt nem is vállalkozhatom másra, mint a gépen lapuló, rám jellemzően csekély számú képből egy csokorra való átnyújtására. Nehéz volt a válogatás, hiszen a többi képet sem a fióknak készítettem. Talán, ha sikerül megregulázni gondolataimat, egyszer ezek a képkockák is sorra kerülnek.
Bár útikönyvünk a séta során érintetlen marad, úgy fair, ha a képeket ugyan hagyom beszélni, olykor mégis szavakkal kísérem. Kassát (...) "Elõször IV. Béla 1249-ben kelt oklevelében emliti amelyben az újvármegyei Szinát ugyanazokkal a szabadalmakkal ruházta föl, mint amelyekkel az akkor szintén királyi falunak nevezett Kassáéi. Ezek a szabadalmak aligha vonatkoztak egyébre, mint a szabad pap- és bíróválasztásra, amivel nálunk az Árpádok korában minden külföldi telepesektõl alarpított község dicsekedett. Maga Kassa azonban, amelynek neve a régi felsõnémet s legelõt jelentõ Kassuah szóból ered, még igen primitiv viszonyok közt élõ parasztközség volt városi szabadalmak és intézmények nélkül.” (Forrás: Divald Kornél: A kassai dóm és a Szent Mihály kápolna, 1914. Művészet - szerkesztette Lyka Károly, Tizenharmadik évfolyam, hetedik szám, 369-373. oldalak itt.)
Kassa az 1920. június 4-i trianoni békediktátummal került hivatalosan (ténylegesen azonban 1918. december 29-én, mely időben a város lakosságának több mint 75 %-a vallotta magyarnak magát) az akkor létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz.
Sétánk attól a helytől, ahol a pótpusztól megváltunk a Városi parkon keresztül a Fő tér-Fő utca területet ölelte nagyjából fel, megspékelve egy kisebb kitérővel Márai szobrához.
Azt, hogy a vasútállomás miként is néz ki teljes valójában, értelemszerűen nem tudtuk meg. Első benyomás gyanánt a szemergő esőben kihalt Városi park fogadott, szélén a szomorúan málladozó Jakab-palotával (fent), ami nem más mint Jakab Árpád és Géza kassai téglagyáros vállalkozók Mátyás király emléke előtt tisztelgő neogótikus palotája az egykori Malomárok (ma négy sávos út) mellett. Az épülethez a testvérek felhasználták a Schulek Frigyes vezette 1902-1904. között zajló dóm újjáépítés során a Szent Erzsébet székesegyházból kikerülő faragványokat is. A palotára pillantva nem tévképzet, ha a budapesti Vajdahunyad várának képe úszik lelki szemeink elé. (Forrás itt.)
A Jakab-palota felirata: "Kassa város közönsége hálás szívében örökké él Mátyás, az igazságos király emléke, 1443-1943."
A Fő tér felé iparkodva elhaladtunk a Malom utca 26. (Mlynská 872/25) szám alatti Maléter palota mellett. Ekkor még csupán a szintén málladozó, de igencsak élénk festés és díszes megjelenés volt, mi megfogott. Ma már viszont azt is tudom, hogy az épület a XX. század elején jelentős - és nyilván romantikus - jelenet színhelye volt: "Ennek a háznak az első emeletén lakott a Matzner család, s az író későbbi felesége, Lola. A legenda szerint innen szöktette meg az ifjú Márai a jövendőbelijét." (Forrás itt.)
Az orsószerűen kiszélesedő, egykor a Csermely-patak által övezett Fő utca-Fő tér közepén a Szent Erzsébet székesegyház áll. Az utca mentén egykori paloták, fogadók állnak, melyekben többek között a magyar történelem ismert alakjai éltek rövidebb-hosszabb ideig. Bocskai István, Erdély fejedelme székhelyét 1604-től Kassára helyezte át és itt élt 1606. december 29-én bekövetkezett haláláig (Forrás itt.) A Fő utca (Hlavná) 67. szám alatti ház (ma Magyarország Kassai Főkonzulátusa) homlokzatán Bocskai kassai tartózkodásának állít emléket a 2004-es bronz dombormű: "E házból, a felső-magyarországi főkapitányság egykori székházából/irányította Bocskai István 1604-1606 között/az ország szabadságküzdelmeit a Habsburgok ellen/A 400. évforduló tiszteletére 2004-ben állíttatta/a Magyar Köztársaság Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzata"
II. János Pál pápa 1995. július 2-i kassai látogatásának emléket állító tábla a Fő utca 91. szám alatt. Mellette a kapu felirata: FUN: / DAVIT / ILLma Dna SUSAN: BALASSA 1652. "Az egyházi fenntartású, középfokú oktatási intézmény (konviktus) épületét 1657-ben fejezték be. (...) a katolikus nemes ifjak nevelésére szolgáló intézményt Balassa Zsuzsanna alapította 1652-ben. A működtető jezsuita rend 1773-as betiltását követően világi papi szeminárium, raktár, majd katonakórház lett. A 19. században klasszicista stílusban felújították az épületet, majd reálgimnázium kezdte meg benne működését. 1886-tól – a kommunista diktatúra évtizedeit nem számítva – máig folyamatosan papi szemináriumként szolgál. E házban pihent meg kassai látogatása idején, 1995-ben II. János Pál pápa." (Forrás itt.)
A kassai Szent Erzsébet dóm Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt egyik legjelentősebb gótikus székesegyház, amely leginkább Borovszky Samu nevével fémjelzett, Magyarország vármegyéi és városai című monográfia Abaúj-Torna vármegyével és Kassával foglalkozó 1896-os része szerint Felső-Magyarország legnevezetesebb műemléke volt. A székesegyházat az itt állt és 1378 körül leégett kisebb templom falai körül kezdték 1380 körül építteteni a kassai polgárok. A kellő anyagi fedezet biztosítása érdekében IX. Bonifacius pápa 1402-ben kelt bullájában - a korban itt őrzött Szent Vér ereklyéhez kapcsolódó búcsújárás kapcsán - adakozásra szólítja fel a híveket "az egykor leégett s az ott lakó keresztényektõl újból épített, de még be nem fejezett" templom javára. Tűzvész és a Hernád áradásai miatt többször javításra szorult. 1857-1863. között felújították, majd 1877-1896. közt Steindl Imre tervei szerint újították fel, illetve építették át. (Forrás itt és itt.)
A dómba egyszerű a bejutás, de korántsem egyértelmű, hiába a magyar nyelven beszélő munkatárs. Lényeg a lényeg, külön belépőjeggyel látogatható a dóm, a kripta és a Zsigmond-torony is. Az összeg jelképes, de ha nyugat-európai netalántán amerikai egyesült államokbeli lenne az árszínvonal, akkor is megérné, nem vitás.
1938. július 24-e óta jelöli Rákóczi dombormű a dóm északi falát a kriptához kapcsolódóan. A dombormű és a Rákóczi-címer Löffler Béla alkotása, az emléktáblát Sipos Béla kassai építészmérnök tervezte, a szöveget Wick Béla kanonok írta. (Forrás itt.)
A latin szöveg fordítása: "Ennek a székesegyháznak a sírboltjában nyugosznak az Úrban II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, édesanyjának Zrínyi Ilonának, fiának Józsefnek és három hűséges társának csontjai, akiket kegyetlen balsors által reájuk mért két évszázados hontalanság után, a hálás utókor a hosszú száműzetés földjéről kegyeletteljesen visszahozott, és 1906. október 29-én a legfényesebb temetési pompával, szent áhítattal és méltó módon ebben a megszentelt sírboltban helyezett el csendes nyugalomra. Állj meg vándor, és tiszteld a nagy hősök nagy tetteit és dicső emlékét! Ezt az emlékművet a város tanácsa és lakossága emeltette az Úr 1938-ik esztendejében." (Forrás itt.)
Belső dómrészlet. Fent többek között a pécsi Angster Orgona- és Harmóniumgyár orgonája látható. Tekintve képeim számát, terveim szerint a székesegyházról egy külön írás keretében emlékezek majd meg.
Kilátás a székesegyház Zsigmond-tornya felé igyekezfe félúton (fent) és a toronyból (lent).
A pécsi Zsolnay gyár cserepei fedik a dóm tetejét.
A székesegyház kriptájában az 1735-ben elhunyt II. Rákóczi Ferenc sírja található, akinek hamvait Zrínyi Ilona, Rákóczi József, gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós, gróf Esterházy Antal, gróf Thököly Imre hamvaival együtt 1906-ban hozták haza Törökországból, és1906. október 28-i budapesti ravatal után 1906. október 29-én helyezték itt végső nyugalomra (Thököly hamvait a késmárki evangélikus templomban ugyanezen a napon).
"Kassa városa a szabadságharc ideje alatt töltött be fontos szerepet II. Rákóczi Ferenc életében. Ahogy Wick Béla írja: „1704 októberében Kassa polgárai hűségesküt tettek Forgách Simon kuruc generális kezébe, majd Rákóczi elrendelte francia mérnökeinek a város falainak és bástyáinak átalakítását, megerősítését. Két évvel később hasztalan próbálkoztak Rabutin hadai bevenni Kassát, helyettük Rákóczit fogadhatta a város nagy harangzúgással, ágyúdörgéssel és ovációval 1706. október 14-én. E dicsőséges bevonulás után Rákóczi gyakrabban tartózkodott itt.” (Forrás itt.)
A székesegyház látogatásba beleadtunk apait-anyait, így nem meglepő, hogy utána testünk ebéd után kiálltott. Napunk egy sok ismeretlenes egyenlethez hasonlított, nem meglepő tehát, hogy az ajtó, amelyen ebéd reményében benyitottunk, ismeretlen volt. A random kiválasztott egység a Republika Východu nevet viseli, és közvetlenül a dóm, valamint az egykori temetőkápolnaként használt Szent Mihály kápolna mögött (meglepetés!) a Fő utcán található. A kiszolgálás és valamennyi étel (félve jegyzem meg, testet melegítő ital) is pompás, a napunkat tekintve egyértelműen hiánypótló volt. Ennek és a meghitt, kényelmes enteriőrnek köszönhetően nem csúszott hiba ejtőzésünkbe. Ajkaink egymás közt legfeljebb a magyar szó hiánya miatt görbültek, különös figyelemmel arra, hogy a minket kiszolgáló leányzó vezetékneve is magyar volt. 
Egy jó ebéd után mi lehet kellemesebb mint egy kevésbé jószagú látványosság. Nem, ez itt nem igaz.
Az 1628-ban Lindner Márton, Bethlen Gábor udvari építésze által épített, 45 méter magas, a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok védőszentje, Szent Orbán után elnevezett és a dóm harang nélküliségét pótolni hivatott Orbán-torony - újabb meglepetés - a Fő téren található. Ottjártunkkor zárva volt, de nem hermetikusan. Erre nem csupán a szemmel láthatóan nyitott árkádos rész (fent) a bizonyíték, de az is, hogy orrügyileg már meglehetősen messziről és kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az 1912-ben a toronyhoz épített árkádok alatti területet van, aki minden bizonnyal rendszeresen közvécének használta. Biztosan meglepő, de ez utóbbi szaghatás az, ami miatt a székesegyház felújítása során a dómban feltárt, 1912-ben az árkádok alatt elhelyezett sírköveket nem tekintettük meg közelebbről.
A torony előtt az 1557-ben Illenfeld Ferenc ágyú- és harangkészítő mester által önött és a magasban 1966-ig megszólaló, 1966-ban azonban a gravitáció nyomasztó vonzásának egy tűzeset miatt készséggel engedve aláhulló 72 mázsás harang kapott helyet. A Kelet-szlovákiai Vasmű öntödéjében 1999-ben elkészítették az Orbán-harang pontos másolatát, állítólag ez az, ami a bezárt toronyban jelenleg minden délben megkondul. (Forrás itt és itt.)
Az Orbán torony messziről történt szemrevételezését követően a kassai Rodostói ház felé vettük az irányt. Persze nem olyan egyszerű végigmenni a Fő utcán történelmi helyszínek érintése nélkül, így természetesen párat ismeretlenül is érintettük.
A Fő utca 81. szám alatt álló Andrássy palota (fent) 1899-ben épült a budapesti Czigler Győző tervei nyomán. Homlokzatán az Andrássy címer látható (ezt persze ismeretlenül nem fotóztam le, nem úgy a ház előtti órát és akaratlanul is a cukrászda nevét, pardon). A palota földszintjén 1899-1908. között a Szálasi Alajos vezette Andrássy kávéház működött. (Az információk forrás itt található, azzal a jelentékeny eltéréssel, hogy az építész Czigler Győző, nem pedig Czigler Béla, ahogy a forrásban szerepel. A helytelen keresztnevet sikerült más oldalaknak is átvenniük....)
Ahogy a fenti képpel dokumentálnom sikerült, ma az épület földszinti részén ma az Aida cukrászda működik. Hatalmas hodályszerű tér, olyan megvilágítással, berendezéssel és kínálattal, amitől nekünk nem jött meg a kedvünk a cukrászdában ücsörgéshez. 
A Fő téren a dóm mögött a mai Szlovák Állami Színház helyén 1756-ig állt az "első városháza, majd utána a Domus Cafferia – vagyis kávéház kerthelyiséggel együtt. Ezekhez építették 1788-1790-ben a színházépületet, azt a színházat, melyben 1833. február 15-én a magyar nemzeti dráma, Katona József Bánk bánjának ősbemutatóját tartották. (...) a színházban eleinte csak német színdarabokat játszottak. Magyarul először a miskolci társulat szólalt meg a kassai színpadon, 1816-ban, méghozzá Dérynével az élen. Rajta kívül Egressy Gábor és Béni, Szentpétery, Megyeri, Blaha Lujza, a Latabár-dinasztia művelte a színjátszást Kassán, de Faragó Ödöntől kezdve Páger Antalig sok magyar színész életének fontos állomáshelye volt az egykori kassai nemzeti színház, melynek mindmáig fennálló impozáns, barokk stílusú épületét Láng Adolf tervezte, és Répászky Mihály neves kassai építész építette 1897-1899 között. A színház tetején a múzsák támogatójának, Auróra istennőnek a szobra áll. A második világháború óta a szlovák állami színház működteti itt drámai-, opera- és balett-társulatát. A színház felújítása az 1990-es évek elején fejeződött be." (Forrás itt.)
"1986-ban a színház és a dóm közötti parkban alakították ki Csehszlovákia első modern, zenélő, változatosan táncoló vízsugarakkal működő szökőkútját, ami a 21. században is a kassai óváros népszerű találkozóhelye." A szökőkút ottjártunkkor kevésbé volt zenélő, vizes, így bár a látvány szöges ellentétben állt az előbbi idézettel, kénytelen vagyok hinni és egy melegebb időszakban visszatérni. (Forrás itt.)
A kassai Rodostói ház (fent) az egykori városfalból megmaradt bástyára épült, közel a Miklós börtönhöz. A múzeum udvarán Győrfi Sándor II. Rákóczi Ferenc szobra áll, amint 2006. április 3-án a magyar kormány adományozott a szlovák kormánynak.
"A magyar állam – Thallóczy Lajos kezdeményezésére – 1905-ben leszereltette és 29 ládába csomagolva Kassára szállíttatta Rákóczi fejedelem rodostói ebédlőházának művészi részleteit, hogy ott újra felépítsék az ebédlőház mását. A ház tervezési munkálatai a trianoni békeszerződést követően félbemaradtak. (Ugyanakkor 1926-ban az akkori isztambuli magyar követ Tahy László, a Külügyminisztérium megbízásából elkezdte felkutatni a már nagyon rossz állapotban lévő, a magyarokhoz köthető rodostói házakat. A magyar követ – a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével – 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta a Rákóczi ebédlőházának tartott 17. századi épületet.)"(Forrás itt.)
A berendezést a Fő utca 51. számú ház pincéjében helyezték el. "Amikor a ház pincéjében 1936-ban átalakításokat végeztek, rábukkantak a ládákba csomagolt ebédlőre. Bár a tervek a Rodostó-ház építésére már régen készek voltak, maga az építkezés csak 1938 (az első bécsi döntés) után, 1942-ben kezdődött Lux Kálmán budapesti építész korábbi, 1908-ban készített tervei alapján. Erre a célra a Hóhérbástya toldaléképületét alakították át. Az épület befejezésére a háború idején azonban már nem került sor. A II. világháború után a ház múzeumi raktárként szolgált. Az eredeti gondolat megvalósítására - II. Rákóczi Ferenc emlékházának berendezésére - csak a rendszerváltás után, 1990-1991-ben került sor. A házat és az ebédlő elemeit - festett faburkolatok, stukkódíszítés, rácsos ablakok - felújították."(Forrás itt.)
A Rodostói-ház látogatásunkkor ott tartózkodó munkatársai - nem mellesleg első blikkre amerikaiaknak néztek bennünket - kitűnően beszéltek magyarul. Jó érzés volt.
A kassai Rodostói házzal egy udvarról meközelíthető Miklós-börtön. "a Fő utcától nem messze álló két patrícius ház helyiségeiben jött létre, ahol a XVII. század elején a városi fogda és kínzókamra működött. Az épület 1909-ig szolgált ebben a minőségében, később a Felsőmagyarországi Múzeum Egylet (ma Kelet-Szlovákiai Múzeum) kezelésébe került, és így az 1940-1942 között elvégzett átfogó rekonstrukciós munkálatokat követően hozták létre benne a várostörténeti tárlatot. A középkori ítélkezésről, büntetőjogáról, a város történelméről, a kézművesekről és a kereskedelemről szóló kiállításhoz témájában a megújult Hóhérlakás és a Hóhérbástya felújított udvara is kötődik." (Forrás itt.)
A Miklós-börtön egykori cellájának falkarcai.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetésére emlékező tárlat a kassai Rodostói házban.
Eredeti falfestményrészlet a Rodostói házból.
A Miklós-börtön utca (Pri Miklušovej väznici).
A kassai Rodostói házat és a Miklós-börtönt elhagyva nem a legrövidebb úton, de célirányosan Márai szobra felé vettük az irányt. Természetesen ismét ismeretlen történelmi emlékek kísérték utunkat.
Kazinczy Ferenc emléktáblája a Fő utca 25. szám alatti Fekete Sas fogadó homlokzatán. "A középkori alapokon - két korábbi, középkori ház helyén - épült, 2 emeletes fogadó mai, gazdagon díszített, klasszicizáló későbarokk formáját 1782-ben nyerte el. Nevét a Habsburgok címerében látszó fekete sasról kapta, amely a ház cégérében is helyet kapott. A város reprezentatív szálláshelyének számított, így megszállt itt 1783-ban II. József császár is. A ház az 1700-as évek végén Kazinczy Ferenc apósának, Török Lajosnak a birtokába került. Kassára érkezése után itt élt és dolgozott a nagy nyelvújító, akire a homlokzaton 1994 óta kétnyelvű emléktábla – Bartusz György domborműve – utal. Megszállt a fogadóban 1845-ben Petőfi Sándor is." (Forrás itt.)
A Fő teret szinte lezáró, az éhínség, a pestisjárvány, a háború elkerülése érdekében 1722-ben a Fő utcán, az egykori katonai vesztőhelyen, felállított Immaculata barokk szoborcsoport táblájára "írt latin szöveg magyar fordítása a következő: Szűz Mária, Szent József, Szent Sebestyén, Szent László, hogy az éhségtől, pestistől, háborútól és minden bajtól megóvassunk, megszabaduljunk, esedezzetek érettünk a legjóságosabb és leghatalmasabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722." (Forrás itt.)
Itt jelezném, hogy a fenti kép jobb oldalán hátul ott figyel az Andrássy palota immár teljes feledrészében.
A Fő utcát elhagyva, a távolról fémnek látszó, de megérintve egyértelműen műanyag burkolattal rendelkező utcai kandelláberektől kísérve végre eljutottunk kassai utunk utolsó célzott állomásához. Gáspár Péter, felvidéki szobrász munkája Márai Sándor ülőszobra, amely annak az utcának a végén található, ahol Márai a gyermekkorát töltötte (Mészáros utca, azaz Mäsiarska 72).
Márai szobra után nem volt más hátra, minthogy komótos sétával megközelítsük a vágányzár miatt beharangozott pótlóbuszt. Időnk volt mint a tenger, még egy kis egymástól való elszakadásra és olyan apró részletek felfedezésére is futotta mint amilyen a fenti képen látható kapu apró, a kaput készítő Bartsch Károly táblája. De volt időnk a nem működő szökőkút melletti rövid ücsörgésre és a Fő utca épületei közti mazsolázásra is. Borovszky Samu 1896-os szavait idézve: "A Fő-utcza házainak egy része még feltünteti a régi Kassa épitészetét, melynek jellemző sajátságai azonban a modern haladás követelte uj épitkezések miatt napról-napra gyorsabban vesznek ki. Leginkább a házak tetőzete alakult át, mert a gyakran nagy pusztítást okozó tűzvészek után nem gondoltak többé a tetőzetnek stílszerü újjáépítésére. A modern épületek stilkeverékében még találunk a régi korból néhány gót és renaissance stílü házat, valamint az úgynevezett czopf-stíl példányait 19is. A néhai erődített város legjellemzőbb építészeti sajátságait a hosszú és keskeny, két utczára szolgáló háztelkek, a házak szűk, boltozatos kapubejáratai és folyosói, sikátorszerű udvarai őrizték meg, nemkülönben a két utczára néző házakat összekötő kapuboltok, melyeken át a fő-utczák a mellék-utczákkal közlekednek. Ilyen kapuboltos közlekedő házak kötik össze a Fő-utczát a Harang-utczával, az Andrássy-házon át a Fejér-utczával, a Tömlöcz-utczát a Fazekas utczával, a Domonkos-utczát a Forgách-utczával, ugyanezt a Szegfű-utczával. A régi kisebb emeletes házak tipusát feltaláljuk a Mészáros-utczai 50. sz. emeletes házban, a domonkosok zárdája szomszédságában, ugyanabban az utczában a 26. sz. földszintes, a Fő-utczán a 100. és 102. sz. emeletes házakban. Két vagy három ablakos homlokzatu házak, csúcsfal nélküli ormos, ereszes tetővel, a minőt a felvidéki városokban, melyeknek régi házait még nem érintették a jelenkor építőinek csákányai, nagyobb számmal lelhetünk. Nem egyszer egybeépítve látjuk két ház tetejének födélzetét. Hasonló modorú apró földszintes házat is találhatunk még néhányat a keleti bástya mentén, az úgynevezett felső malom szomszédságában."
Régi vendéglő felirat alatt ma a bizsukat és egyéb kiegészítőket értékesítő Six üzlete található.
Rövid volt ez a fél nap Kassán. Jó lett volna még egy kicsit jobban 'elveszni' a városban. Felkészültebben érkezni, esetleg egy-két 'elfogyasztott' irodalmi alkotással a fejünkben, hogy lássuk, milyen volt Kassa száz évvel korábban. Elmerülni az 'orsó' további jeles épületeiben, a Miklós-börtön utcában magyarul is hívogató sörözőbe benyitni és, ha már ott vagyunk sört inni, beülni a kassai Thália Színház egy előadására, a történelmi belvárosból merészen kiszakadva körbenézni.
Kedvcsinálónak ugyanakkor igencsak megtette ez a fél nap is, jól tettük, hogy a véletlenre és a valódi első benyomásokra hagyatkozunk. Következő alkalommal pedig, ha mindannyiunk közös pihenése érdekében ismét vonatkozásra adnánk a fejünket immár tudjuk, hogy a fránya vágányzár kellemetlenkedését leszámítva a Budapest-Kassa táv 3,5 óra alatt pikk-pakk leküzdhető.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
