...kalapostól. Nyilván. Több mint két évvel ezelőtt kattant be valami, mikor még kicsit bátortalanul, de szert tettem életem első kalapjára.
Azóta jóval több sapkát halmoztam fel, s bár az egy darabos kalapgyűjteményem kibővítése érdekében kajtattam kalaposok után neten és gyalogszerrel is, a gyűjtemény továbbra is szóló maradt. Meglévő kalapom készítője úgy tűnik bezárt (vagy legalábbis nem hajtja a kalapkészítés és -eladás iránti vágy többé), az ismerősök szintén bezárták elbűvölő üzletüket (köszönhetően egy megkérdőjelezhető önkormányzati lépésnek, de ez más tészta), így a kör szűkülni kezdett, ez pedig nem a legmotiválóbb érzetet kelti az emberben. A sikertelenség csaknem eltántorított, mikor a hidegebb évszakok beköszöntével a tükör előtt illegve-billegve egyetlen meglévő fejfedő sem nyerte el a tetszésemet, így a vadászösztön ismét átvette a tetteim feletti irányítást. 
A küldetés során fontos szempont volt, hogy jövőre ne érezzem úgy, hogy a kalap idejétmúlt, és az is, hogy lehetőleg ne jöjjön szembe velem az utcán. Miután a kalapviselés sajnos manapság nem tűnik túl elterjedtnek, ezen veszélyforrás kivédésére kalappal a fejemen nagy esélyem lesz. Ugyanakkor kirázott a hideg arra a gondolatra, hogy bemegyek egy multi divatmárka üzletébe és leemelek egy kiegészítőt ki tudja milyen anyagból. Nem csupán azért, mert előszeretettel hirdetik a termékeket más összetevő neve alapján (találkoztam már gyapjú-pamut jelzőkkel hirdetett kardigánnal, ami száz százalék akril volt a bevarrt címke szerint...), de szerettem volna, ha a kalapvásárlás nem csupán a termék leemeléséről szól, hanem, arról is, hogy értő segítséget is kapjak a fejemen hordandó fejfedő kiválasztásához. A fej ugyanis kicsit nehezen eldugható, így inkább nem élnék ezzel napközben, mikor rádöbbenek, hogy amit levadásztam, rémes, álljon inkább jól az a felépítmény. Az sem volt utolsó szempont, hogy a kiadott pénzzel egy hazai kisiparost támogassak, még olyan áron is, hogy a magasabb beszerzési és előállítási költségek miatt a remélhetőleg tartósabb végtermék jóval drágább lesz, mint a Kínában, Tajvanon vagy ki tudja hol előállított kérészéletű divatkalap.
Szóval dióhéjban ezek azok az okok, amelyek miatt szerettem volna, ha a kalapomat kalapostól vehetem, hiszen kik értenének jobban a fejfedők ezen típusához náluk? Így hát kifejezetten kalapüzletet, kalapszalont kezdtem el keresni. Az eredmény - a számosságot tekintve - siralmas, legalábbis Budapesten. A kereső jó, ha négy budapesti találatot kidob, így nem mondanám, hogy dúskálunk a szalonokban vagy bármely olyan helyben, ahol sikkes fejfedő kiválasztásában szakmabeliek sietnek segítségünkre.
Miután szeretem a kihívásokat, választásom a cseppet sem bizalomgerjesztő Népszínház utcára esett. Jó lett volna, ha a látogatás időpontja még napos napszakra esik, de a téli munkaidő-nyitvatartási idő-napkelte-napnyugta kombó nem hagy sok esélyt az ebben való reménykedésre. Szóval maradt a munka utáni rohanás, és az utcai lámpák erőlködése ellenére inkább sötétbe burkolózó Népszínház utcán osonás. 
A Pázmányi Kalapszalont 1870-ben alapították, a VIII. kerületi Népszínház utca 16. alatt pedig 1959-ben nyílt meg az üzlet. A bejárat két oldalán világító, kalapokkal kibélelt két kirakat mögött aprócska bolt bújik meg. Hagyományos kalapboltban eddig egyszer jártam, a Margit körúton, így ahhoz hasonló korú és stílusú berendezésre számítottam. A Pázmányi Kalapszalon berendezése ezzel szemben újabb mint az előbb említett boltté, de persze a célnak nyilván megfelel. Ha a berendezés miatt elbizonytalanodnánk, ne tegyük, mert igencsak jó helyen vagyunk. A pult mögött álló úr mindent megtesz, hogy megtaláljuk az alakunkhoz, magasságunkhoz, fejformánkhoz, egyszóval hozzánk legjobban illő fejfedőt. Ennek és az elégedettségnek az érdekében pedig nem riad vissza attól sem, ha a kedves érdeklődő mintegy tizenöt kalapot is felpróbál, mire megtalálja a színben, formában, méretben hozzá illeszkedő kalapot. Jó magam ugyanis vagy ennyi fejfedőt próbáltam fel - és igen, bár nem kalap, de svájci sapka is volt a kiválasztottak között -, mire végül két kalapnál kötöttem ki. 
Az egyik kalap egyfajta borsalino, egy férfi kalap. Tudniillik a tényt, hogy nagy a fejem, így egy olyan nekem tetsző, hozzám passzoló női kalap sem volt raktáron, ami a sztenderd fejméreten túlmutatott volna, nem úgy a férfi kalap. Ezen a téren meglehetősen nyitott vagyok, így nem igazán érdekel, hogy a fejemen ülő kalap férfi. Sőt, minél férfiasabb, annál jobb. Így hát az üzletben elérhető két borsalino típusból a kisebb karimájú azon nyomban hazajött velem. Állítólag még száz év múlva is kalapnak néz majd ki, lelkem rajta, megpróbálom kimaxolni ezt az időtartamot.
A legmókásabb az egész férfi-női kalapmizériában az, hogy nem csupán engem nem érdekel, hogy a kalap női avagy férfi fejfedő-e, de a környezetemben levő embereket sem. Mikor a keresetlen bókok olykor arcpirító élét a kalap férfi jellegére való hivatkozással igyekszem elvenni, rendszerint hitetlenkedés a válasz, sőt, maguk a férfiak azok, akik nem hiszik el, hogy ez a típus nem hölgyeknek készült. Kár. Bár a cél nem a feltűnéskeltés, hovatovább a bókok bezsebelése volt, és továbbra sem az, de állítom, hogy ennyi pozitív visszajelzést rajtam lévő, bárki által látható ruhadarabra még soha életemben nem kaptam. És ez meglepő. Különösen, mert a kalap okán gyakorlatilag vadidegen emberek is kedves szavakra ragadtatják magukat. 
No, de egy egyszerű kalapos bejegyzés helyett, már kezd a szöveg terjedelme kontrolálhatatlan méretűre terjedni, így ideje gátat szabni a kalapom feletti ujjongásnak. Még annyi, hogy a borsalino mellett kiválasztott női kalap - erről most (még) nincs kép - egy valóban női kalap, amit ugye a fejem nagy mérete miatt méretre készített a Pázmányi Kalapszalon. Szerencsére nem extrém nagy a fejem, így forma volt a kiválasztott kalaphoz, csupán pár hetet várni kellett, míg enyém lehetett az elegánsabb női kalap. Ez utóbbi egyébként egy nagyobb karimás, hagyományos angol forma alapján készült el, és, ha a mínuszok elteltével bevetem, előfordulhat, hogy róla is megemlékezem egy írás keretében. 
Kiegészítő vásárlás terén az egyik legjobb döntés volt, hogy bevetettem magam a Népszínház utcába, és, hogy felfedeztem magamnak a Pázmányi Kalapszalont. Mióta borsalino férfiként belépett az életembe, a nyeklő-nyakló, gombócfejet formáló sapkákat legfeljebb sportosabb szabadidőtevékenységhez tudom elképzelni, hiszen a mindennapok eleganciájához egyértelműen csak a kalap (vagy a kemény mínuszokra egy szexi kis kucsma) dukál.
Ha benned is dúl a kalandvágy, mert régen jártál a Népszínház utcában vagy egy csodás kalapra vágysz, keresd fel a Pázmányi Kalapszalont. Nyitvatartási idők, kalapok és egyéb tudnivalók a Kalapszalon honlapján itt. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
