Idén a fókusz - a saját készítésen túl - azon volt, hogy a naptárból előkerülő apróságok ne a gyerekszobában fellelhető egyébként nyilván rettentően hasznos további többszáz apróság kupacát növelje, a térfogatnövelésnél legyen inkább kicsit több haszna. Így jött az ötlet, hogy matricák kerülnek a napok alá, amihez egy kézzel rajzolt színező is dukál.
Nem vagyok túl jó a határidők idő előtti teljesítésében, de hátha jövőre hasznos lesz alapon azért megosztom az idei adventi naptár sztorinkat is.
Ha már matrica, akkor nyilvánvaló, hogy a boríték a legpraktikusabb, amibe elrejthetőek a szétvágott darabok. Beszereztem huszonöt névjegykártya méretű borítékot (azért huszonöt, mert mi van, ha egyet elszúrok), ezeket négyesével felragasztottam hat sorba egymás alá akként, hogy kétoldalú ragasztószalaggal rögzítettem őket az előzőleg méretre vágott múzeumkarton közepére. Az elszúrástól való aprócska félelmem nem volt alaptalan, a végén majdnem sikerült, amikor az utolsó darab egy laza mozdulattal akként döntött, hogy a hátán futó ragasztócsíkkal elegánsan hozzátapad a másik boríték hátán lévő csíkhoz. A helyzetet veszteség nélkül kezeltem, így, most van egy jelenleg felesleges borítékom. A borítékkal kidekorált múzeumkartont képkeretbe teszem. Üveg természetesen nem szükséges a keretbe, bár, ha a gyermeket huszonnégy napig inkább csak kínoznánk, akkor lelkünk rajta, ez is a várakozás egy módja. Ebben az esetben azonban baráti cselekedet lenne, ha azért huszonnegyedikén levennénk az üveglapot a huszonnégy kis borítékról, annak érdekében, hogy a várakozás meghozza végre gyümölcsét és férjen hozzá a kis lurkó a kincsekhez.
A borítékokat matricákkal töltöttem fel. Négy matricalapot használtam fel, egy borítékba a szétvágott lapokból több matrica is került.
Miután kézzel rájuk írtam a számokat, a borítékokat dekorációs ragasztószalagból (washi tape) és mezei színespapírból kivágott csillagokkal, mintalyukasztóval szúrt hópelyhekkel és fekete patronú töltőtollal rajzolt motívumokkal díszítettem akként, hogy a minta olykor a múzeumkartonra is lefusson. 
A naptár része a fentiekkel el is készült. Ám a matrica elrejtése nem öncélú móka, jó, ha azt van hova felragasztani. Még jobb, ha ez a felület nem a lakásban fellelhető bútorok garmadája vagy éppen a polcokon katonás fegyelemben sorakozó vagy az onnan bájos káoszban kiömlő könyvek halma.
A matrica tehát hozta magával a kalendárium második részének ötletét. Egy végtelenített (IKEÁban kapható) rajzpapírból úgy másfél méter hosszú darabra alig pár óra leforgása alatt felkerült a mesevilágnak otthont adó táj.
Miután a matricákon egyrészről várat támadó, harcoló meselények, hollók és egyéb elemek láthatóak, másrészről pedig a létező vagy valaha létezett valamennyi közlekedési eszközzel utazó állatkák, egy olyan terepet kellett teremteni, ahol az elkövetkező huszonnégy nap alatt minden teremtmény otthonra talál. Tekintettel arra, hogy a gyermek igencsak szeret színezni, fontos szempont volt, hogy a program ne érjen a matricaragasztással véget, de a mesebeli tájat ki is lehessen színezni. Egy színezőfüzethez képest hatalmas a terület, de ne feledjük, van rá huszonnégy napunk. 
Így került a rajzra havas hegycsúcs, sípálya, hóember a mellette magasodó karácsonyfával, a lankás domboldalt követő sziklafal tetején a terepet pásztázó világítótorony, halakkal teli vízesés, távoli várrom és meredeken ívelő sziklaszírt a matricavárnak, a kalózhajónak otthont adó tenger, aminek természetesen a fenekére is le lehet látni, így láthatóvá válnak majd a szépen, lassan beköltöző tengeri lények is. Van itt parkoló, egyelőre üres építkezés, vonatsín, lakatlan szigetet rejtő öböl, sűrű fenyőerdő és konszolidált királyi vár is. Bár az ég is benépesítésre vár, azért akad már elszabadult léggömb, hétágra sütő napkorong és fáradtan mosolygó hold is a magasban. A fantáziánk szabhat csak határt a felkerülő motívumoknak, ugyanakkor fontos szempont, hogy legyenek üres terek, mert majd a gyerkőc is rajzolni és színezni szeretne (amiben szeretné, hogy társuljunk hozzá), nem is beszélve arról, hogy bizony hely szükséges az előkerülő matricák számára is. 
A kalendáriumot stabilan rögzítsük a falra vagy máshova, hiszen tartania kell magát a borítékokat bontogató gyermekkezek ostroma alatt is. Kellemetlen lenne, ha a gyermekre pottyanna. A tetején pihen egy színben passzoló szalaggal összefogva a színező. Ha a gyermek még nem ismeri a számokat, sorvezetőnek rajzoljuk rá a színező külső részére egymás után a számokat egytől-huszonnégyig, azzal, hogy minden nap húzza le a lurkó a már kibontott borítékok számát. 
A színező akcióban. A varjú a világítótorony csúcsán pihen a (szerintem) felhőcskék (más szerint szikla) pedig bohócruhához hasonlatosan díszítik a szerpentines domboldalt. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot! Jó készülődést!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day and cosy advent!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
