Ha visszatekintünk létezésének elmúlt másfél évére levonhatjuk azt a magvas következtetést, hogy Nemonk már nem kiscsecsmő, de még gyermekcipellőben jár. Kettőnk történte tavaly júniusban kezdődött egy igencsak ízletes találkozással. Azóta terveztem, hogy visszatérek, de az élet elsodort minket ezidáig, és csupán most vetett a Nemo utcájába újra a sors. És milyen jól tette.
Júniusban kellemesen elüldögéltünk a napernyők alatt limonádét szürcsölgetve, salátát majszolgatva, eszünk ágában sem volt betérni Nemonak teret adó zárt helyiségbe (1024 Budapest, Lövőház utca 16.). Most lévén alig pár fok odakint és nem lévén terasz, csak korgó gyomor, kapva-kaptunk az alkalmon, hogy körbenézzünk az utcaszint alatt is. Aki még nem járt erre, de alkonyat felé vetné erre a sors, gyorsan és kvázi észrevétlenül lemeozhatja Nemoékat az utcáról is, ugyanis relatíve nagy ablak enged bepillantást a bárba. Persze azért kukkolni nem illik.
Köszönhetően a padló és a falfelületek kiképzésének, a natúr asztallapoknak és az ötletes fogasoknak, valamint a muzsikának, sebtiben kizökkentem a budapesti februárból. Ehelyett olybá' tűnt, hogy küllemre egy korosabb vízparti étterembe ültem be, hogy eltöltsek pár meghitt órát a legjobb társaságban. Imádom a kopott (koptatott) padlót, úgyszintén a tapétát, amin a fish and chips két összetevőjét, a nyers halaz és krumplit a számukra végítéletet jelentő evőeszközökkel ábrázolják. Nem különben odavagyok a vastag natúr deszkára applikált övcsattból, villákból, késből, és egyéb fém eszközökből kialakított jópofa fogasokért. Mégjobban azonban a bárral szemben a falra szerelt enyhén megdöntött hatalmas tükörtől aléltam el, amit éppenséggel számtalan szentjánosbogárra emlékeztető fényfüzér ölel körbe. A bárban folyamatosan zene szól, és dacára a relatíve egymáshoz közel álló asztaloknak, mégsem érzed, hogy a másik nyakában fogyasztanád el a vízi herkentyűket.
Ha már inni-enni jöttünk, vessünk egy pillantást erre a szegmensre is. A limonádé főnyeremény, fél-fél liter simán lecsúszott belőle a gigánkon. A tapas tál lazac és paradicsomos bruscettával előétel gyanánt landolt az asztalunkon, a paradicsomos nagyon ott van a szeren. Főételként fish and chips, méghozzá a normál méretű verzió, mondván, hogy úgy is lesz, aki besegít. Sokat akar a szarka szindróma. Mert nem volt, ugyanis az, aki besegített volna eltelt a burgertől, én meg hoppon, de méginkább egyedül maradtam az eredetileg minire tervezett normál méretű adagommal. Szóval a normál adag hatalmas, előétellel töltött testem megelégedett volna a minivel is. Életem párja Nemo burgert rendelt chips-sel kombinálva, ami nem más, mint egy lazac pogácsával töltött burger, fenomenális. Illik megemlíteni, hogy frissen és gyorsan készül minden, a kiszolgálás pedig rendkívül figyelmes. A kávé Lavazza, kellemesen lezárta az étkezést. Szépen csúszva megtalálta helyét a repertorában egy ilyen kellemes ütemű és bőséges hétköznapi lakoma után.
Nem árulok el titkot azzal, ha megjegyzem, hogy itt mostanában a kicsit bolondos kontinentális éghajlaton tudjuk mindannyian: hamarosan beköszönt a tavasz, majd a nyár, s velük együtt az utcákra pakolt teraszokon mélázás, és étkezés kényelmes időszaka is. Olyankor - tisztelet a kivételnek - senki nem vágyik a négy fal közé, mégha azok olyan bensőséges helyet határolnak is, mint ahogyan itt a Nemo Fish & Chips & Salad Barban. Annak érdekében, hogy részesülj a jóból, látogasd meg őket ott, s ne feledd, lehetőséged van a közösségi oldalukon avagy kissé illetlen módon a Lövőház utcára nyíló hatalmas ablakon is lemeozni őket ;). Ne felejtkezzünk meg ugyanakkor a DRKUKTART blogról sem. Ne maradj le az újdonságokról, kövesd a DRKUKTART oldalát a Facebook, az Instagram vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
Don't forget following DRKUKTART on Facebook or Instagram to get new feeds more times a week. Follow my blog with Bloglovin!
Have a great day!
DRKUKTA
