A hétvégén kivételesen nem Asztalka, hanem a saját születésnapomat ültük, és nem egy kávézóba, cukrászdába, bárba tértünk be, ám Asztalka mindent vitt.
Last weekend we celebrated my pre birthday (or pre celebrated my birthday) so we visited Asztalka, to share a couple of tasty minutes.
Nem gyakori, hanem inkább ritka, hogy röviddel egymás után kétszer is azonos helyről írok, viszont Asztalkánk csészéi, poharai, terítői és egyéb kellékei - a tortákról és italokról nem is szólva - mindig elvarázsolnak, így kénytelenek voltunk ismét betérni, a velünk lévő külföldi barátainknak is bemutatni a kisasszonyt. Gépet is vittünk magunkkal, de nem használtuk, ellenben az okostelefon kéznél volt.
Writing about the same place after each other within a short period of time isn't usual for me. But we had foreign guests so I really wanted to visit Asztalka with them as I spent really nice time there previously.
Bámulatos dolog történt miközben fehér csokiból készült italomat kortyolgattam: a cirádás porcelánok indái és a terítő hímzései elkezdtek terjedni a szélrózsa minden irányába, s csak a képzelet szabhatott nekik határt. Az arany motívumok méginkább csillogtak, a selyem hímző cérna méginkább fénylett. Kíváncsi vagyok következő alkalommal mit tartogat számomra Asztalka.
If you like this post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE.
DRKUKTA
