Nem titok, szeretek Budapesten turistáskodni. A főváros szinte minden hétvégére programok tömkelegével mozgósítja lakosait, látogatóit. A közelmúltban megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmából ellátogattunk a nagymúltú és impozáns Degenfeld-Odescalchi palotabérházba.
Meglepetés vagy sem, szokjunk hozzá, hogy a Nemzeti Múzeum körül magasodó épületek többsége, amelyeket általában és szerényen csak házaknak nevezünk, jó eséllyel nemcsak szimplán házak, hanem paloták, palotabérházak. Ezen paloták sora között bújik meg a Degenfeld-Odescalchi palota is, amelyre az előtte nap, mint nap elhaladók arról is emlékezhetnek, hogy az épület Bródy Sándor utcai homlokzatán több mint tíz éve a palotához nem illő, csúf "Omlásveszély" tábla int óvatosságra. Ottjártunkkor a tábla még megvolt, de legnagyobb örömünkre az épületet a felújítás ígéretével kecsegtető állványzat ölelte körbe.
A meghirdetett program ekként szól az épületről: 'A Palotanegyed szívében található társasház háromemeletes, két belsőudvaros, magastetős saroképület, műemlék. Ybl Miklós tervei alapján épült - gróf Degenfeld Imre megrendelésére - 1872-74-ben, palotabérház céljára. A tér felől lakott a gróf (lányai: Odescalchi hercegné ill. Tisza Kálmánné), a másik részen (válogatott!) bérlők éltek. A ház tömege, külleme, utcai homlokzata az építéskori állapotot őrzi. Szépek a kovácsoltvas elemek (ablakok, körfolyosók mellvédjei, lámpák), a körfolyosókat tartó oszlopok.'
'Degenfeld Imre gr. Degenfeld Miksa császári-királyi kamarás, birodalmi tanácsos, magyar gróf és gróf széki Teleki Anna második gyermekeként születik 1810. október 29.-én Erdőszádán.(…) Imrét édesanyja már 10 évesen katonai iskolába küldi. A Németújhelyi császári és királyi tiszti Akadémián végez, mint hadmérnök. Az Akadémián serdült ifjúvá, s már 18 éves korában hadnagy lett a Károly főherceg nevét viselő 3. sz. dzsidás ezredben. Rövid idő múlva már főhadnagy. Kihelyezett csoportjával Hajdúhadházon teljesített szolgálatot. Ekkor ismerkedett meg Bökönyi Beck Pál (övé a baktai vadászkastély) leányával Paulinával, és csakhamar a 24 éves főhadnagy 1834. június 23-án, Tégláson házasságra lépett a legfiatalabb Beck lánnyal. 1835-ben hagyta ott katonai pályáját. (…) Degenfeld Imre házasságából 5 gyermek születik: 1 fiú és 4 leány: Gusztáv, Anna, Ilona, Berta, Emma. (…) Gróf Degenfeld Imre a Főrendiház tagja, mint közeli családjában mindenki (fia és vejei is), a nagybirtokos arisztokrácia szűk csoportjába tartozott. (Veje, Tisza Kálmán (1875 – 1890 között), majd két unokája – Tisza István (1903 – 1905-ig, majd 1913 – 1917-ig) és Károlyi Gyula is (1931 – 32) – Magyarország miniszterelnökei lesznek, másik veje: Gr. Károlyi Tibor a Főrendiház elnöke). Magyarországon a közel kétezer nagybirtokos közül mintegy nyolcszáz volt csupán arisztokrata, s mivel gyakorta egyazon család különböző tagjai szerepelnek a kimutatásokban önálló tulajdonosként, azt mondhatjuk, hogy körülbelül 300 család osztozott a földterületek jelentős részén. S ha számításba vesszük, hogy e családok szigorúan egymás közt házasodtak, akkor nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ötven-száz nemzetség alkotta a magyar arisztokráciát. E szűk csoportba tartozott Gróf Degenfeld Imre.' Ha az építtetőről az idézett szövegen túl több információ is érdekel, akkor kattints ide.
Igen-igen, tehát egyértelmű, hogy az építtető után viseli az épület a Degenfeld nevet, ám vajon honnan származik az Odescalchi név? Erre szintén az interneten kaptam meg a választ, miszerint 'Herceg Odescalchi Gyula (Pozsony, 1828. november 26. – Pozsony, 1896. szeptember 29.) katona, politikus, az Odescalchi család tagja. Olasz eredetű elit főnemesi családba született 1828-ban. Az 1848-as forradalombanban a Nemzetőrséghez csatlakozott, ahol főhadnagyként szolgált Nyitra vármegyében. A szabadságharc után családjával Svájcba menekültek, ahonnét 1850-ben tértek vissza Magyarországra. 1855-ben feleségül vette Degenfeld Anna grófnőt, Tisza Kálmánné nővérét.'
A házban egykori és mostani lakók tartottak önkéntes vezetést, amit ezúton is és ismét köszönünk. Az épületnek egykori funkciójához igazodóan tehát két belsőudvara van. A fenti képen látható a palotarészhez tartozó díszesebb belsőudvar, a szintén gazdagon díszített kocsibehajtóval a hátam mögött. Szemközt látható a lovaskocsiszín kapujának boltíves ablaka (középen), míg balra a bérház kisebb belsőudvarára átvezető folyosót rejtő boltíves kapu. Jobbra pedig az az ajtó található, amelyen keresztül a lovakat a pincében kialakított istállóba levezették, hogy ott ellássák őket. A ház palota részét eredetileg kétszintesre, míg a bérházrészt háromszintesre tervezte Ybl Miklós. A szintkülönbség okán az első tervet nem hagyta jóvá az akkori építési hatóság, így Ybl a palotarész is áttervezte háromszintesre.
A lovaskocsiszín melletti - és a bérház belsőudvarába vezető folyosót takaró - kapu pont ugyanúgy néz ki kívülről, mint a kocsibeálló kapuja, ámde csupán a kapu fele mögött húzódik folyosó, míg a másik fele a kapu mögő benyúló kocsibeálló egyik oldalát rejti. Ügyes megoldás, optikai csalással megspékelve.
A kocsibeálló mellett jobbra található tehát az a kapu, amelyen keresztül a lovakat a döngölt földpadlójú folyosón végül a pincében található istállóba vezették le. A pince ezen részébe nem jutottunk le, de vezetőink elmondták, hogy a vörös márványból faragott itatók a mai napig fellelhetők a falak mellett.
Az általunk megtekintett pincerész szöges ellentétben áll az épület felújított belsőudvaraival: pókhálók, omladozó vakolat, fakasztliba rejtett és rettentő mocskos(nak tűnő) nyilvános vécé.
Feljárat a palota udvarára a pincéből, szemben az istállóba vezető kapuval.
A bérház udvarára átvezető folyosó.
A bérház udvarán márványkút áll, amely mellett a képen jobbra ismeretlen funkciójú tárgy emelkedik (legalábbis vezetőink nem voltak száz százalékig biztosak abban, hogy mi lehet a rendeltetése).
A bérház udvara.
A kevésbé díszes és keskenyebb, a Puskin utcáról nyíló kapualj. Ezt látod, ha feltekintesz,...
…, s ezt, ha az eredeti mozaikot (vagy a poros cipőorrodat) vizslatod.
A Puskin utcai bejárat felől feltekintve ilyen a bérház belsőudvara. Az épület bérház részében kizárólag válogatott bérlők lakhattak, és az általuk fizetett bérnek köszönhetően az épület önfenntartóvá vált.
Így fest a kocsibeállónak álcázott folyosó a bérház felől a palotarész irányába tekintve.
A kövezet nem eredeti, viszont a palota udvarán álló öntöttvas oszlopok igen.
A Bródy Sándor utcáról a palotaudvarra vezető kocsibehajtó mögötti díszes előcsarnok pompás mennyezete és lámpája.
A hatalmas előcsarnokból nyíló pazar fehér márvány főlépcső. A főlépcső csak az első és a második szintre visz fel (itt utalnék vissza arra, hogy Ybl eredetileg a palota részt kétszintesre tervezte). A főlépcsőről nyíltak az építtető Degenfeld család lakrészei.
A főlépcső fordulóit pompás mozaik díszíti.
Néhol még láthatók az eredeti rézkilincsek.
A palota udvara a második emeleti körfolyosóról, szemben a díszes öntöttvas tartószerkezet, körbe a kovácsoltvas mellvédekkel. Vezetőnk azt is tudni vélte, hogy korára tekintettel a tartószerkezet ugyanott készülhetett, mint ahol az Eiffel-féle Nyugati pályaudvar tartószerkezete.
Megtudtuk, hogy a háborús puszítástól a míves rézkandelláber úgy menekült meg, hogy egy élelmes lakó ötletét követve feketére befestették, annak érdekében, hogy vasnak tűnjön. Amióta tetemes összegért megtisztíttaták a kandellábereket, azóta azt a ház minden lehetséges eszközzel védi, mégis többször megpróbálták már ellopni. Szívből remélem, soha senkinek nem sikerül megfújnia.
A főlépcsőt egykor szőnyeg boríthatta, erre utalnak az immár rúd és szőnyeg nélkül árválkodó szőnyeg rudazat lefogató bilincsek is.
A főlépcső tetejére fölérve még mindig csak az épület második emeletén vagyunk.
A palota belsőudvara, hátam mögött a lakosztályokat rejtő az utcafront. Balra szemben a bérház lépcsőháza fut fel egészen a harmadik emeletig.
A palota körfolyosója már nem a fehér, hanem az olcsóbb vörös márványból készült.
A bérház kevésbé díszes lépcsőháza, ...
… és belső udvara letekintve a harmadik emeletről. A körfolyosók itt is vörös márványból készültek.
A bérház lépcsőházában plexi mögött védik a múlt emlékeit. A képfoszlányok arról tanúskodnak, hogy bérházjelleg ide vagy oda, egykor igenis díszes falfestés borította itt is a falakat.
Az épületet a Bródy Sándor utcai főbejárat felé hagytuk el, majd átsétálva a Puskin utcába kívülről is megcsodáltuk az eredeti, ámde olcsó kis firkákkal meggyalázott több, mint száz éves tölgyfa ajtót.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT.
Szép napot kívánok!
If you like this post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE.
Have a nice day!
DRKUKTA
