Senki sem találta ki, hogy csirke, leszámítva azt, aki tudta. De ő is inkább Voldemortként emlegette. Sikerére tekintettel nyilván megosztom nagyvonalakban, miként is készült, hátha más is kedvet kapna a rivaldafényhez.

Mondhatni családi recept, legalábbis abban az értelemben, hogy a dédmamám szakácskönyvéből származik, a nagymamám is készítette, jómagam pedig kicsit továbbgondolva hosszú idő után újra elővettem.

Bár a meleg évszakban már sikerrel teszek el finomságokat hidegebb időkre, korábban télen még sosem jutottam el addig, hogy előre gondoljak a nyárra. Legalábbis ami a befőzést illeti. Pedig finom narancsot akkor lehet itthon kapni, mikor tombol a tél vagy ami maradt belőle.

Most már igazán megemberelem magam, megírom, milyen elképesztő elhagyni a négy falat télen, mikor a fővárosi ember egyszerűen nem jut elég hóhoz. Erre jobb híján pedig a négy fal között, a nap végén kerítek sort, miközben mazsolával, nádcukorral és kakaóval töltött, rummal meglocsolt sült almát eszegetek.

Ködös gyermekkori emlékeim a cukrozott narancshéjjal való első találkozásokat akként hívják elő, hogy a Daubnerban árult moszkauer adta a löketet először, hogy ez a téli finomság - mint az előbb említett édesség egyik alapanyaga - otthon is elkészüljön.