Választani kéne, de nehéz meglelni a találó szót, ugyanígy letenni mellé voksom. A lenyűgöz lehetne a tökéletes, ugyanakkor felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni a tények enyhén pejoratív jellegét. Mégiscsak eszméletlen sok, felhalmozott tárgyról beszélünk.
Régóta szemeztem az évente két alkalommal megrendezésre kerülő körösfeketetói vásárral. Az idei második elmaradt… 2020-at senkinek nem kell bemutatni. Örökre beírta magát a történelembe. Áldozatokat szed, emberek, megélhetések, életek, mindennapok. Rutinok. A veszteséglista valószínűleg nehezen zárható rövidre, minden irányban duzzad. Felkerült rá az őszi sokadalom is. A Sebes-Kőrös két partja ez év októberében üres maradt.
De hogy egy évvel korábban micsoda forgatag fogadott ott! Nyári fesztivál, ősszel. Tömeg. (Magam is meglepődöm a kifejezés leírása közben hatalmába kerítő nosztalgián.) Rengeteg portéka, ameddig a szem ellát a hegyek által határolt síkságon. Szubjektíve értékes, objektíve értéktelen cuccok és vica versa. Műanyag tömegtermékek, szintúgy ruhaneműk az egyik oldalról, a másikon velük szemben kézzel készített egyedi textíliák, aprólékosan hímzett mellénykék, finom mozdulatokkal simogatott kerámiák, izzó vasból kalapált szerszámok, gazdagon pingált fabútorok. Minden. Minden, amivel az emberiség a szolgálatába állított gépek segítségével percek leforgása alatt számolatlanul terheli a bolygót vagy amit szorgos kezek hetek, hónapok hosszú munkájával megteremtettek.
Felkészületlenül könnyű elveszni ebben a sajátos bábeli zűrzavarban. Hiába, az ilyen típusú vásárokhoz gyakorlat kell: tudás, gyakorolt szem, edzett láb, kitartás. Mit ragozzam: fizikai erőnlét és beretvaéles elme.
Persze úgy is könnyű célt téveszteni, ha előzetes elképzeléssel érkezik az ember. Nekem legalábbis sikerült az ott töltött pár óra alatt tucatszor elfelejteni, hogy os táblát keresek. Nem is találtam. Mentségemre szóljon, debütáló látogató voltam.
Magával ragadott a jelenben látszólag ad hoc egymás mellé került, első életükben olykor évszázados korkülönbséggel készített tárgyak kavalkádja. Minden egyes eltévelyedésem során azon vettem észre magam, hogy gyönyörködöm abban, hogy az újkorukban eltérő műhelyekből indult kacatok és értékek mennyire jól mutatnak egymás mellett úgy, hogy jellemzően csak egy közös van bennük: az, hogy használt cikkek.
És kerestem a szavakat: vajon ez lenyűgöző, csodálatos, szép vagy rémisztő, felesleges, kijózanító? Sokkoló-e az, hogy ennyi mindent legyárt az emberiség? Azzal, hogy az itt megfordult 'minden' a világban keringő tárgyaknak bizonyára csak elenyésző hányadát teszi ki.
Gyártót és használót túlélő élettelen dolgok cirkálnak a kirakodóvásárok, antikvitások, bazárok között. Egy-egy szerencsésebb közülük a 'valódi régiséget' - ennek a kifejezésnek természetesen minden szava erősen szubjektív töltetű, nem jelentheti valamennyiünknek ugyanazt - értékelő ember kezei között kap egy második esélyt. Esélye persze elsősorban a minőségi alapanyagból készült, gyakorta inkább kézműves tárgynak van. Hiszen az nem csupán óhajtja, de állja is a felújítást. Anyagból készült. Szakértő kezek között. Azzal a céllal, hogy állja az időt és ne essen idejekorán a 'fogyasztás' áldozatává. Míg mások szerencse vagy minőség híján előbb-utóbb szemétté válnak. Koros hulladékká, amire a napjainkban a futószalagok által kiköpött tárgyaknak esélye sincs.
Pár lépéssel távolabb kerülve végezetül arra jutottam, hogy ez a vásár csakis pozitív jelzőt érdemelhet. (Nem, nem a higiéniai infrastruktúrát megtapasztalván jutottam erre a következtetésre.)
Csodálatos, hogy vannak emberek, akik a csillogónak tűnő új tömegcikk áradatban, sőt, milyen abszurd a még le sem gyártott tucattermék ígéretétől nem elkábulva azon fáradoznak, hogy a használt tárgyak kapjanak még egy esélyt. Éljen a fenntarthatóság. A múlt tisztelete. A kézművesebb világ minőségi relikviáinak értékelése. Pompás kultúrsokk, ami felér legalább két tucat múzeummal is. Különböző honosságú múzeumokkal természetesen. Mindezt úgy, hogy közben évszázadokat utazunk pár óra alatt: természetesen időgép nélkül, gyakorlatilag egy helyben.
Mindenképpen repetáznék tehát. Addig pedig nincs más hátra mint várakozni, reménykedni, leginkább pedig tanulni, hogy a Nagyvárad és Kolozsvár közötti tünékeny világba immár élesebb képet mutató szemüvegben merüljek alá.
Ha tetszett a bejegyzés, ne maradj le az új posztokról! Újabb bolhapiacos betekintőkért és más jóságokért kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével.
Szép napot kívánok!
If you like the post, do not miss any new post about flea markets and other good stuffs, give yourself (and me) the chance and follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
