Zseniális kiállítás. Ezt a tényt az sem írja fölül, hogy a terveimet az élet viszont felülírta.
Bár októberre terveztem a Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) életművét bemutató kiállítás megtekintését, akkor nem került rá sor, amit nem bánok, mert a legutóbbi borús hétvégén - amely hétvége időjárása szerintem pont passzolt is a kiállításhoz - végre eljutottam "A Magányos cédrus - Csontváry géniusza" címet viselő kiállításra.
Ahogy azt már előzetesen megpendítettem, a kiállítás remek. Egyrészt a több éves szervezés során a számos köz-, és magángyűjteményből összeszervezett tárlat mérete és átfogó jellege, másrészt a helyszín, az elrendezés, a megvilágítás, a koncepció és interakció, a beengedett embertömeg mérete, fluktuációja mind alkalmas arra, hogy a kiállítás anyagát zavartalanul élvezzük, és, hogy engedjük lelkünket Csontváry szellemével sodródni.
E szellem megidézésére nem csupán a művész munkái, de Mispál Attila filmrendező rendezte és Varga József színész szereplésével forgatott filmszpotok is aktívan a segítségünkre sietnek. Varga József ugyanis az, aki az egyes tematikus részek között játékával mintegy hídként átvezet bennünket, megnyitva az utat a teljes kiállítás anyaga, valamint az egyes szekciók között is. Mire is gondolok pontosan? Például arra, hogy már a kezdetek kezdetén Csontváry bőrébe bújva, 1908-ba helyezkedve rögtön azzal kezdi, hogy ő bizony azért van itt, hogy meglássa, miként hatnak az emberekre a képei. Ennek megfelelően folyamatosan magunkon érezzük a festő tekintetét, kezdve a negyven évesen a festészetet választó Csontváry szén rajzaival Csontváry művészetébe bevezető első teremtől, amit a kisfilmre visszautalva, mintegy nyomatékként az 1896. körül keletkezett, valószínűleg mindenki által ismert, átható tekintettel a nézőre figyelő önarckép zár le. Ez utóbbi nagyon szépen emlékeztet minket a kiállítást megnyitó monológra, hiszen a festő önarcképein keresztül már a tárlat elején figyelmeztet: figyeli a szemlélődőt.
A korai rajzokra és festményekre pillantva - egyéb mögöttes ismeret hiányában - én bizony nem mondanám meg, hogy Csontváry jegyzi őket, ettől függetlenül a hatásuk alá kerültem, mégpedig leginkább az eddig nem ismert, az 1895. körül keletkezett 'A Gácsi Forgách-kastély' címet viselő olajfestmény hatása alá. Ahogy szépen haladunk a kiállítás anyagában - annak ellenére, hogy az elrendezés nem kronológikus, de inkább tematikus - az 1896. után keletkezett 'Festőlegény' (Madonna-festő) című képén már látunk elemeket, amelyek magukon hordozzák Csontváry jegyeit, úgy, mint a a szimbolikus boltív, a lépcsőfokok, vagy a fal eldolgozása. A harmadik teremben már egyre inkább visszaköszön Csontváry összetéveszthetetlen stílusa, így például az 1900. körül keletkezett 'Dalmát vidék' címet viselő olajfestmény színei és formái már egyértelműen a festőre utalnak. Itt találkozunk az egyik számomra igen kedves festménnyel is, a 'Selmecbánya' címet viselőművel (1902.), amelyben ott díszeleg a hegyoldalon a titokzatos 'E' betű is, ami nem is annyira titokzatos, hiszen az a korabeli fotók tanúsága szerint valóban kivehető volt anno a hegyoldalon. Ez pedig nem más, mint az a terület, amit Erzsébet királynő halálakor a királynő emlékének szentelve erdészhallgatók ültettek be először luc-, és vörösfenyővel, majd az elképzelések szerint jegenyefenyővel és tiszafával (Erzsébet királynő emlékfái - érdekfeszítő és részletes leírást itt találsz az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján). Az előtérben szorgoskodó alakokról szépen kúszik egyre följebb és följebb a tekintet, térben pedig egyre messzebb. Megannyi felfedeznivaló elem, szinte érzem a frissen kaszált széna illatát. Ez az élmény megerősít abban a hitemben, hogy azért is jó kiállításra járni, mert itt az ember akár akarja, akár nem, a hatása alá kerül a képeknek, egyre több részletet fedez fel, jóval inkább mint egy albumot lapozgatva avagy az internetet böngészve. Így történt, hogy eddig fel sem tűnt, de most végre ráeszméltem, hogy a netet nemrégiben egy jópofa hír kapcsán bejárt, 1902. körüli Öreg halász és a Castellannare di stabia című festmény ugyanott készült, csak míg az előbbinél az alak a kép domináns eleme az utóbbinál a helyszín az, ami meghatároz: a hullámokat vető tenger, a füstölgő gyárkémények egy és ugyanaz. Olyan meghatározó művek láthatóak itt, mint a 'Zrínyi kirohanása', aminek lángoló épülete már gyerekként lenyűgözött (1903), és a 'Vihar a nagy Hortobágyon' (1903), amihez a kiállításon kerettörténet is társítottak. A 'Jajcei vízesés' láttán (1903) az embernek pedig kedve lenne most azonnal Bosznia-Hercegovinába utazni, és hagyni, hogy a vízesés aljánál álldogálva az aláhulló víz vízpermettel beszitálja arcát. Persze most télvíz idején talán hanyagolnám, de tavaszi képzelgésnek nem rossz.
'A fény útján' című kiállításrészbe Mátrai Erik Neonfolyosó című műve vezet be. Az itt kiállított képek közül is volt pár, amit nem ismertem, így például a 'Kairói pályaudvar' című kép (1904) újként köszöntött és különösen megragadott, hiszen imádom a napnak azt a részét mikor a felhőkkel pöttyözött eget a lenyugvó nap hihetetlen színekbe burkolja mintegy hatókörébe vonva a tükörként magasodó házakat is. Pont, mint Villajojosa Spanyolországban. Szintén elrejtette előlem eddig bájait az 1902-ben keletkezett 'A Keleti pályaudvar éjjel' című mű, ami első látásra szerelem volt a tárlaton, imádtam, bár szomorúan gondolok arra, hogy a pályaudvar manapság valószínűleg csak árnyéka akkori önmagának. Ezzel szemben a 'Jajcei villanymű éjjel' című festményt már ismertem, és az ipari témától eltekintve mindig is romantikus gondolatok keringtek fejemben hiszen az áthatolhatatlan falakkal határolt, a festmény bal oldalán elhelyezkedő villanyműből kiszűrődő hideg fény a kép jobb oldalán, az éjszaka sötétje által körbeölelt apró tűzhöz képest mégis meleg biztonságot nyújt. Zseniális a 2015-ös 'Itt jártam' pár perces film is, amely Csontváry festményei közé szépen besimulva pont azt az érzést keltik a látogatóban, mintha Csontváry által oly' előszeretettel megörökített vízesések elevenednének meg. Elnéztem volna meglehetősen sokáig, de akkor félő, hogy soha nem jutottam volna a kiállítás végére. A festményszerű kivágásoknak, meseszerű színeknek köszönhetően az az érzésem támadt, mintha a festő egyik olajfesték vízesése morajlana és játszadozna a hegyi patakban elfekvő kövek között. Ahogy szépen lassan közeledünk a kiállítás utolsó harmadához, szépen látómezőnkbe kerülnek Csontváry nagy méretű alkotásai is. Az először részleteiben és körülbelül tizenkét méterről megpillantott, 'A Taorminai görög színház romjai' (1904) című festmény vibráló színei, a romok, a város előtt és a kép előtt álldogálók szinte fekete sziluettjeinek összhatása megkapó. Úgy éreztem magamat, mint aki pont azon a helyen álldogál, ahol Csontváry is állhatott a táj megpillantásakor. A látogatók sziluettjei pedig térbelivé, valóságossá teszi ezt a több mint száz éves képet, a kissé stilizált tájat és romokat pedig élővé. Most először fordult meg a fejemben, hogy érdekes utazás lenne bejárni Csontváry útját. Bakancslista gyanús. Tovább haladva a gyönyörűen felújitott, egykori Honvéd Főparancsnokság épületében, a lefelé kúszó fehér márványlépcsők fölötti fehérségben kibukkan a 'Mária kútja Názáretben' című kép részlete. Boltív a boltívben. A 'Baalbek' című festményhez szerintem sajnos nincs elég tér, lehetőség a rálátásra a kiállítótérben, így nehezen tudtam elmélyedni benne. Szerencsére nemcsak bennem, mezei látogatóban fogalmazódott meg a megörökített vidékek meglátogatásának gondolata, de a kiállítás szervezői is hasonlóképpen gondolkodhattak, így jöhetett létre a kiállítás azon szekciója, amely interakítvan bemutatja egyes Csontváry művek mellett a korabeli állapotokat fotókon, metszeteken, illetve a mai állapototkat fényképeken. Jópofának tartom a Csontváry lappangó műveinek szentelt szimbolikus kiállítóteret is, itt olyan műveknek állítanak emléket, amelyeket Csontváry ugyan megfestett, de eltűntek az idők folyamán, így például a ma már nem létező Szovjetunióba kerültek hadizsákmányként avagy egészen fura módon a közelmúltban tűntek el, mint péládul az 'Éjszakai jelenet kápolnával és alakokkal' című 1903. körüli festmény, ami a leírás szerint "az Angal-Lusztig-gyűjtemény MODEM-ben lévő letéti anyagának része" és amely "2014-ben eltűnt". A kiállítást a 'Magányos cédrus' mint központi elem zárja, mintegy emlékeztetvén minket a kiállítás egyik mondanivalójára, Csontváry végletekig elhivatott, és saját korában meg nem értett alakjára.
Egyedüli szívfájdalmam a múzeumbolt kevésbé széles kínálata volt, ezen a ponton úgy érzem, lehetett volna a boltot úgy alakítani, hogy a kiállításba belefektetett rengeteg energia a bolton is meglátszódjék. Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy egy szívemnek kedves kiállításról szeretek megfizethető árú képeslapot hazavinni, amire rátekintve ismét átélhetem az adott mű által a lelkemben keltett érzéseket, emlékeket. Szépek ugyan a bekeretezett, paszpartuzott - természetesen meglehetősen drága darabok -, de példának okáért jobb szeretem én kiválasztani a keretet és a legalább A6-os méretű lapot, a felülbélyegzett, szöveges képeslap pedig általában nem az én műfajom. Ettől a nüansznyi, és az egész képet nézve nem túl jelentős mértékű csalódástól eltekintve nagyon jó szívvel gondolok a kiállításra, köszönöm a lehetőséget, maradandó élményt okozott! Ha még nem tapasztaltad még, de kíváncsi vagy mit hoz ki belőled Csontváry, siess, le ne maradj a 2015. december 31-ig nyitva tartó, Budapest I. kerületében, a Dísz téren-Szent György téren található Honvéd Főparancsnokság épületében elhelyezett kiállításról. A kapcsolódó honlapot itt, a közösségi oldalt pedig itt találod.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
