Mire is jó, ha Budapesten kolbászolok látszólag cél nélkül? Bizony, könnyebben felfedezek kedves, de rejtett helyeket. Így történt ez szombaton is, mikor a Budapest Cukrászda mellett mentünk el, majd sétáltunk vissza, hogy betérjünk.

A Budapest Cukrászda első pillantásra azzal tűnik fel, hogy nem tudjuk, mit is rejt a porta. Finoman arany színben úszó fakeretes kirakat, diszkréten megbújó cukrászkészítmények, melyeken kívül a homlokzaton semmilyen látványos felirat nem utal arra, hogy itt bizony a Budapest Cukrászda várja kedves vendégeit. 

Betérve a cukrászdába meglepő kép fogadott. Mint említettem, szombaton jártunk ott, ráadásul négy óra után. Ennek ellenére a polcok tömve voltak gusztusosabbnál gusztusosabb aprósüteményekkel, míg a hűtőpultokban tortaszeletek sorakoztak szépen egymás mellett. Szoktatlan volt számomra ez a gazdagság egy ilyen lehetetlennek tűnő órában, különösen mikor kint tombolt a jó idő, így az emberek nagy része nem az aszfaltot koptatja nagy valószínűséggel, hanem kimerészkedik a zöldbe. Persze hozzá kell tennem, hogy a Kulturális Örökség Napjai zajlottak éppen, sok más programmal egyidejűleg, amelyre tekintettel az emberek jelentős tömege vette nyakába a várost. Ha erről az oldalról nézzük, indokolt volt, hogy a Cukrászda is jól felkészülten várta a látogatókat. A Budapest Cukrászda egyébként a hét minden napján, így szombaton és vasárnap is nyitva tart. 

Nem voltunk restek, rögtön választottunk is. A képen az idei országtorta, a Somlói Revolúció látható egy erős kapucsínó kíséretében. Derekasan elpusztítottam, sőt, fittyet hányva a kalóriákra még egy macaronnal is megfejeltem az adagot. A másik áldozat a chilis csokoládétorta volt marcipán paprikával a tetején. Mennyei volt. Az útra - ugyanis mi is részt vettünk a Kulturális Örökség Napjain - pedig ischlerkéket vettünk papírzacskóba csomagolva. Látható, hogy mindent megtettünk, hogy a lehető legtöbbet próbáljunk ki a cukrászda választékából úgy, hogy ne kelljen utána hetekig bűntudatot éreznünk.

A bejárat a Bródy Sándor utcáról nyílik.

Macaronok.

Ahogy megtudtuk a pult mögött álló hölgytől, a berendezés éppen átalakítás alatt áll. A történet végét nem szeretném elárulni, akit érdekel, hogy milyen újonnan beszerzett, de a cukrászda korához méltó bútorok várhatóak ebbe a meghitt kis zugba, járjon maga utána. Nekem mindenesetre ebben az állapotában is tetszik. Bár nem szeretem a hazai és külföldi hangulatokat egymáshoz hasonlítani, mert mindkettőnek önálló létjogosultsága van jó esteben, de meg kell említenem, hogy a Budapest Cukrászda kicsit az olasz cukrászdák, kávézók bensőséges atmoszféráját juttatta eszembe, ahol figyelmes, de nem csöpögős a kiszolgálás, szintén tisztaság van, a berendezés múlttal bír, de a lényeg a termék, a finom kávék és sütemények, amelyeket akár elvitelre, akár helyben fogyasztásra is kérhetünk. Az ilyesfajta helyek sajnos ritkaságszámba mennek manapság Budapesten.

Moskauer.

A polcokon régi eszközök, használati tárgyak, üvegek sorakoznak. Ahogyan a tábla is hirdeti, a Budapest Cukrászdát 1957-ben alapították.

A legfelső polcon egy mákdaráló, s az a kávégép, amit még a kilencvenes években is használtak itt. A szemközti falon egy fotó éppen használatban ábrázolja ezt a nem éppen apró ketyerét. 

A mostani kávégép. 

A hely maga igencsak kicsi, három asztalka és a hozzájuk tartozó két-két szék az, ami a megvásárolt finomságok helyben fogyasztását hivatott segíteni.

Ha megtetszett  hely a képek alapján, látogassatok el ide. Megéri. A Budapest Cukrászda mily' meglepő Budapesten, a VIII. kerületben, a Bródy Sándor utca 23/A. szám alatt található. A kiszolgálás kedves és a helyet úgy tűnik, eddig csak én nem ismertem, mert ottjártunkkor (ottültünkkor) gyakorlatilag folyamatosan tértek be újabb és újabb vendégek. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT.

Szép napot és jó étvágyat kívánok!

DRKUKTA