Spontaneitásunkra jellemző, hogy bár a következő bicikli'túra' tervezett időpontja szeptember első hétvégéjére esett, kedd magasságában kiderült, hogy ez valójában július harmadik szombatját jelenti. Kétségbe nem estünk a hirtelen jött időpont okán, hiszen a múlt hétvégi tekerés annyira lázba hozott bennünket, hogy már akkor tervezgettük, merre is tekerünk majd együtt a jövőben. Így hát könnyedén előrántottunk egy elképzelt útvonalat tarsolyunkból. Egy olyat, amelynek vége nincs, de van pár kijelölt pont, ameddig saját magunk miatt is szerettünk volna eljutni. 

A Római-partra indultunk szokásos éves, világmegváltó beszélgetéssel teli kerékpározásunkra, ám valami megmagyarázhatatlan misztikum folytán véletlenül magunk alá pakoltunk és mögött hagytunk 73 kilométert.

Végre eljött az idő, hogy bemutassam a szentendrei Hubay Házat, ami nem mást, mint az egész évben nyitvatartó Karácsony Múzeumot rejti.

Szentendre belvárosa hűen tükrözi a város XVIII-XIX. századi arculatát. Az alacsony, bensőséges hangulatot árasztó, emberléptékű házak, a dombokra felfutó, onnan alákanyargó girbe-görbe utcácskák, az eltűnő-feltűnő sikátorok megannyi felfedeznivalót rejtenek. Ennek köszönhetően is érdemes visszatérni Szentendrére és nyitott szemmel járva hagyni, hogy a város felfedje az eddig szégyellősen eltakart bájait. Mindig mást, mindig máshogyan, attól függően, hogy éppen mennyi időt szánunk rá.

Nemrégiben pár napot Szentendrén töltöttünk. Természetesen nem volt kérdés, hogy jó kávé után nézünk, mert bár a hotelünk szinte minden igényt kielégített, az ott felszolgált kávéitalt, azért mégsem nevezném kávénak. Így akadtunk a számunkra eddig ismeretlen Café La Mocca-ra a Dumtsa Jenő utcán.