Mit tehet az ember, ha otthon marad? Annyi mindent. Talán majd ezek felsorolására is időt szakítok, ha éppen nem az annyi minden kellős közepén leszek és nem éjfélkor hullok ágyba az annyi minden legvégén. Pontosabban az adott nap annyi mindenének legvégén. A következő nap annyi mindene előtt. Belegondolni is jókora energiát igénylő tevékenység, hát még végigevickélni ezeken a napokon.

Egy éve figyelt az ágy mellett. Egy év hosszú idő, túl hosszú, csodálom, hogy megmaradt mellettem, hiszen a figyelem látszólag egyirányú volt. Ezalatt leheletfinom porréteg került borítójára, s ha ez még nem lenne elég, viselte az ad hoc sokasodó, testére nehezedő újabb jövevények, könyvek, magazinok súlyát is. Mellőzöttsége ellenére türelemmel, csendben, szinte érintetlenül várta, hogy rá kerüljön a sor. A várakozásba a szűnni nem akaró remény, olykor a soha el nem jövőtől való félelem keveredett. Bár lehet, hogy ezek inkább a saját érzéseim voltak.