Tavasz az áprilisi télben, magas fenyőfák között a református templom mögött elbűvölő termelői piacra leltünk Őriszentpéteren.

Előljáróban két szóval tudnám jellemezni az Élesztőházban vasárnaponként megrendezésre kerülő piacot: kedves és hiteles.

Nyilvánvalóan mindenki tudja már rólam, hogy abszolúte a piacozás híve vagyok. Több energiát és utánajárást igényel, de számomra minden szempontból megéri, így, ha külföldön járok, biztos, hogy útba ejtem az elérhető csarnokokat. A Rigai Központi Vásárcsarnok egy igazán furcsa szerzet, hiszen a manapság piacként funkcionáló hangárok meghatározó részét eredetileg az I. világháború alatt németek építették zeppelinek számára. 

A Hold utcai vásárcsarnok Belvárosi piaccá avanzsálódása óta bizony majdnem eltelt két év. A vásárcsarnok azóta folyamatosan és egyre nagyobb sikerekkel koronázva keresi saját arcát. 2016. február 5-7. között, hagyományteremtő céllal végre megrendezték az első Töltött Hold Gasztrovíkendet.

Tudjuk, piacozom. Szisztematikusan vagy éppen ad hoc felkeresem Budapest vagy annak a településnek a csarnokát, éppen zajló piacát, ahol éppen járok. Budapesti vásárcsarnok túrám egyik szomorú állomása volt a III. számú vásárcsarnok. Mindezidáig. Legutoljára 2014 nyarán vittek erre a lábaim célzatosan, ezt követően pedig csak a Klauzál téri vásárcsarnok Akácfa utcai bejáratával szemben elhelyezkedő kultúregységek látogatója voltam, fél szemmel folyamatosan szemmel tartva a kerítéssel körbevont, építési területté avanzsált csarnokot.