Előljáróban két szóval tudnám jellemezni az Élesztőházban vasárnaponként megrendezésre kerülő piacot: kedves és hiteles.
Lelkes piacra járó vagyok, ezt tudjuk. Nem túlzok, mikor azt írom, hosszú hónapok óta készültem meglátogatni a Pancs-Gasztroplaccot a budapesti Tűzoltó utcában. Ami terveim megvalósítása és az elképzelés közé állt, az nem más, mint a nyaralás, meg a nyár, meg a vidék. Egyetlen szabadnak mondható vasárnapom volt a Pancs-Gasztroplacc első vasárnapja óta, amikor is győzött az otthon melege és nem voltam képes belepaszírozni a délelőttömbe-kora délutánomba az eseményt. Egészen múlt vasárnapig, mikor is fájdalmasan üres volt a kamra, zéró volt az egy négyzetmiliméterre eső zöldségek mennyisége, sőt, amikor egy morzsányi sajtdarabka és kenyér sem figyelt a pultról. Nem is volt számomra kérdéses, hogy az utcánkban található bolt polcai helyett bizony az egyébként totál ismeretlen Gasztroplacc standjain fogok válogatni.
A Gasztroplacc délelőtt kilenc és kora délután kettő között tart nyitva. Miután annyira nem rohantam, sőt a türelem mintapéldányaként azt is képes voltam kivárni, hogy az eső is elálljon, dél előtt pár perccel érkeztem a tett helyszínére. Szégyen vagy sem, az Élesztőházban, jobban mondva a kapujában egyszer jártam csak eddig - akkor is éppen egy anyaotthonnak történő adományozás céljából -, így a logón és az udvaron terebélyesedő fűzfán kívül nem volt más emlékem a helyről, sem a sörtől, sem a borról vagy akár az itt kapható kávéról és csokoládéról. Így most, első igazi találkozásunkkor örömmel nyugtáztam, hogy a fémoszlopok által tartott, ipari lámpákkal tűzdelt üvegezett tető alatti fedett, de szabadtéri udvarnál keresni sem lehetne jobbat a Gasztroplacc számára. Erről a térről nyílnak az Élesztőház különböző funkciójú egységei, ahova azért be-bekukkantottam, de miután az éléstárat jöttem feltölteni, időzni ott nem időztem.
Belépve - bár a tér egy része nedves volt a délelőtti égi áldástól - rögtön megérintett a hely hangulata. Nagyobbnak képzeltem, annak ellenére, hogy az itt eltöltött kicsit több mint két óra alatt pont, hogy körbe tudtam járni a portékájukat kínáló standokat. Többször fogadott szabadkozás, hogy már csak romjaiban látom a pultokat, mert a portéka jó része már elkelt, holott a délutáni kínálat is untig elég volt ahhoz, hogy a jobb vállamon ernyedten alálógó textiltáskát nehézre tömjem és minden ellenérzésem ellenére beújítsak egy fránya nejlonzacskót is. Be kell vallanom, hogy a keresztbevetett nagytáskámba is jutott két szép üveg. Talán - valamennyi piachoz hasonlóan - azért megéri korábban jönni, hogy a sokak által favorizált, így délre-egyre már elkapkodott termékekből is vihessünk, de tapasztalaból mondom, hogy még a későbbi időpontban is elérhető árukészlet is minőségi és kulinárils élvezettel kényeztet.
Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Az otthonra történő bevásárlás mellett a résztvevők -, akik zömében talán kistermelők - szinte mindegyike készült a Gasztroplaccon elfogyasztható méretű finomságokkal: így vásárolhatunk e célból szendvicseket, falatkákat, két húzásra felhörpinthető leveket, halpástétomot sóskekszen, vegán és más süteményeket, füstölt hústermékeket, friss és érlelt sajtokat, helyben grillezett görög sajott salátával, édes és sós tunkolnivalókat és akár müzlivel szórt görög joghurtot is. 
Eléggé megnyert magának az a gesztus, amivel az új arcokat vagy úgy általában csak a látogatókat igyekeznek megnyeri maguknak az árusok: alig akadt olyan pult ahol ne lehetett volna kóstolni. Itt a kóstolás nem kérésre megy, hanem vagy kihelyezésre kerülnek a kóstoló adagok vagy már abban a minutumban, mikor odaállsz az asztalka elé érkezik a kérdés, szeretnél-e kóstolni. Rendkívül szimpatikus hozzáállás és talán kicsit szokatlan is. Persze mindez nem lenne elég, ha a kínált termékek nem lennének ott a szeren. 
Mint említettem, bevásároltam. Nem csupán magunknak, de a családnak is. Vittem többek között édesburgonyát, padlizsánkrémet és fekete retket a nagykátai Szorgos Gazdától, kétféle kenyeret az Panificio il Basilico-tól, parenyicát - céklával göngyölt változatot is - a csokonyavisontai Gomb Sajttól, parenyicát (igen, megint) és lilahagymás, valamint fokhagymás friss gomolyát, plusz kétféle sajtkrémet a ceglédi Kolozsyné G. Zsuzsannától, egy dobozt, miben minden megtalálható, ami egy egészséges süteményhez kell a Gyorssüti jóvoltából, élőkenyeret és vegán sütiket a Csíráktól, tonhalkrémet a Zlatna Ribicától, fenyőrügy, valamint fekete ribizli szörpöket az etyeki Bodor Tibortól, paradicsom, illetve zöldséglevest Gasztrobitól és mogyorós borsókrémet a tunki-tunkitól.
Bár az ételeket nem én állítottam elő, de kicsit büszke vagyok arra, hogy a család minden generációja lehidalt a napi bevásárlásból hozzájuk eljuttatott szeretetcsomagoktól. Legnagyobb örömömre este nem győztem válaszolni a tárgyban érkező telefonhívásokra és üzenetekre, amikben az áradozáson túl közös volt még a hihetetlenkedés, hogy miként lehet az, hogy ők még nem hallottak erről a piacról. Amit még imádtam, hogy a Gasztroplaccon olyan - egyébként saját márkanév alatt működő - termelőkkel találkoztam, aki számomra szinte egytől-egyig teljesen ismeretlenek voltak.
Bár nem vertem nagydobra, de már a megérkezés pillanatában tudtam, írni szeretnék a helyről, plusz enélkül is fontosnak tartom, hogy a lehetőségeimhez mérten tudjam, mit vásárolok. Szóval sokat kérdeztem, talán kicsit túlságosan is. Le a kalappal mindenki előtt, aki állta kérdéseimet és a termékekhez vezető személyes történeteivel, az áruk és a kínálat bemutatását szolgáló kimerítő válasszal viszonozta őket. Lenyűgöztek, személyessé és hitelessé tették önmagukat és a portékáikat, pedig csak egy vásárló voltam a Gasztroplaccot felkereső sok személy közül.
Elégedetten fedeztem fel, hogy nem csupán budapesti, de az ország más pontjairól érkező eladókkal is találkoztam. Az elégedettség mellett annak hatására is öröm kerülgetett, hogy ezek a termékek nem tarthatóak el extrém hosszú ideig és általában felesleges csomagolás nélkül kerülnek a bevásárlószatyorba, sőt a befőttes, krémes vagy szörpös üvegek az adott árut eladónál visszaválthatóak.
A vasárnap beszerzett termékek jó része már elfogyott vagy, ha még nem, akkor a héten örömteli pont kerül az aktuális közös sztorink végére. Negatívumot nem is igazán tudnék mondani, legfeljebb azt, hogy bár megértem, de akkor is igencsak szűkösnek hat a heti egyszeri öt órás alkalom, ami ugyanakkor legalább presszionál arra, hogy abban az esetben, ha ismét hasonló csemegéket szeretnék beszerezni, akkor a jövőben még jobban beosszam a vasárnapjaimat.
Ne feledd, minden vasárnap délelőtt 9 és délután 2 között vasárnapi piac az Élesztőházban. Friss információkért pedig ne habozz felkeresni a Pancs - gasztroplacc közösségi oldalát itt.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
