Tudjuk, piacozom. Szisztematikusan vagy éppen ad hoc felkeresem Budapest vagy annak a településnek a csarnokát, éppen zajló piacát, ahol éppen járok. Budapesti vásárcsarnok túrám egyik szomorú állomása volt a III. számú vásárcsarnok. Mindezidáig. Legutoljára 2014 nyarán vittek erre a lábaim célzatosan, ezt követően pedig csak a Klauzál téri vásárcsarnok Akácfa utcai bejáratával szemben elhelyezkedő kultúregységek látogatója voltam, fél szemmel folyamatosan szemmel tartva a kerítéssel körbevont, építési területté avanzsált csarnokot. 

Figyelem, nagyon izgalmas a mostani bejegyzés témája, ami nem más, mint a villányi franc. Akinek még nem ismerős e két szó összekapcsolása, ne szégyellje, hiszen rendkívül ifjú a hivatalos kapcsolat, olyannyira, hogy az első tételek alig pár hónapja, csak 2015-ben kerültek belőle forgalomba.

Ősrégen készült muffin a boszorkánykonyhámban, sütemény is karácsonykor legutoljára és a fánk óta is eltelt már több mint három hét. Pedig kevés jobb dolog van annál, minthogy egy frissen sült, ráadásul pofon egyszerű finomsággal kezdjük a szombat reggelt.  (For English read more.)

Ami persze nem csupán kávézó, hanem tapas bár is. Persze ezzel a pluszban idebiggyesztett szóval még mindig nem pipálhatom ki a La Nube Café-t leíró kedves kis listát. 

Hamarosan itt A SZEZON, mondhatni, bár számomra folyamatosan szezon van. Ez a szezon nálam általában fogyasztási szezon, de így január táján megerőltetem magam és megnyitom a készítési szezont is. Hölgyeim és uraim, következzen a rumos-szerecsendiós mázzal és a kakaós-kókuszos mázzal készített fánk kollekcióm.