Első brüsszeli utam előtt sokan értetlenkedtek, miért megyek a belga fővárosba, amikor ennél a ronda jellegtelen városnál sokkal kedvesebb városokban is tölthetném a szabad napjaimat. Brüsszel már akkor rácáfolt az értetlenkedőkre, engem ugyanis a város elvarázsolt sokféle arcával: a középkori városmag, a keskeny utcák, az egymást érő csokoládé boltok, a különleges éttermek, a hihetelenül gyönyörű parkok - amiknek azóta sem leltem párját - és nem utolsósorban a bejegyzés témáját képező képregénykultúra mind-mind hozzáadott az itt töltött kellemes napokhoz. Azóta többször visszatértem, és fotógyűjteményem folyamatosan gyarapodik újabb falfestményekről lőtt darabokkal.