Emlékeim szerint utoljára 1998-ban rendezett a Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai József festőnk műveiből nagyszabású kiállítást. Azóta ácsingóztam, hogy ismét Budapesten tekinthessem meg a festő műveit. 

Kihagyhatatlan épületegyüttes, s mi lehetne stílusosabb belépő annál, minthogy a Bazár újbóli megnyitását követő első alkalommal az Ybl Emlékévben tesszük itt tiszteletünket. (For English read more.) 

Ha már itt a nyár, miért is ne csapnánk fel turistának a saját városunkban? Turistáskodni Budapesten évszaktól függetlenül ér, de kellemes időben mégiscsak jobban visz a lábunk előre. Szakadjunk ki kicsit a hétköznapokból és keressük fel azokat a helyeket, amelyeket bármilyen (anyagi, időbeosztásból adódó, távolsági stb.) okból ritkábban keresünk fel és élvezzük az életet itthon is, úgy, ahogy elszakadva lakóhelyünktől távolabbi városokban, országokban tennénk. Siklóra fel!

I live in Budapest and think that acting like a tourist in my own city is a fun and warmly recommended. That's how we can enjoy the city where we live. So I travelled by funicular. Follow me and check my photos about my short journey!

For English scroll down

Csodálatos eseményen volt alkalmunk a minap részt venni: a Budavári Mátyás templomban Antonín Dvořák Stabat Mater-ét csak nekünk - és még pár száz embernek - szólt egy amerikai kórus és felkért vokalistái, valamint egy magyar szimfonikus zenekar előadásában. Visszagondolva, mintha álmodtam volna az egészet.

We attended on a wonderful concert last Sunday in Matthias Church. The Chorus of Westerly and Duna Szimfonikus Zenekar presented Stabat Mater of Antonín Dvořák. By recollecting my memories it seems that I dreamed about this concert.