A La Nube túlzások nélkül a Ménesi út, sőt a Bartók Béla út legszínesebb helye.

Ha erős lennék a lényeg megragadásában, talán úgy fogalmaznék, hogy a testpezsdítő kávén túl az olykor meghökkentően bájos berendezési elemek, a lengyel pörkölők előnyben részesítése és a barátságosan beszédes baristák hármasa az, ami eszembe jut a Varsóban és Gdanskban tett kirándulásunk koffeinnel átitatott részéről. 

Kávé, illat, koffein, mámor. Szavakba önteni nehéz, meséljenek a három napon át hazánkban rendezett, a budapesti World Coffee Championships hangulatáról a képek.

Rengetegen kérdeztétek, milyen volt Moszkva. Pár szóban mindig nehezebb válaszolni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, annál inkább jó pár szóban. Így meg sem kísérlem egy tucatra limitálni a beharangozó összefoglalót. Nézzünk tíznél kicsivel több okot arra, hogy miért pont Moszkva? Erősen szubjektív beszámoló következik.

A jó kávékon túl a rigai kávézók csaknem mindegyike olyan extrákkal csábít, mint az általában éjszakába nyúló nyitvatartás, az elmaradhatatlan villásreggeli, valamint a széles és helyenként eltérő süteménykínálat.