Rohanunk. Vagy, ha nem, akkor sem feltétlenül látunk. Ennek pedig igazságtalanul sokszor esik áldozatul megszokott környezetünk. Mind az emberi, mind a burjánzó édeni, mind pedig az épített. Szánjunk időt rá, magunkat pedig meg, és éljük úgy a mindennapjainkat, mint a jó értelemben vett turista. Nyitott szemmel és lélekkel. Budapest megannyi csodát rejt és most abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy ezeket a rejtett, de nagyon is szem előtt lévő 'apróságokat' nem takarják el csapatokba verbuválódott, kattintgatva rohangáló népek előlünk.
A háttérben megbújó, szinte rémült tekintetű kislányszobor ellenére bizton állíthatom: a csalánszörp igazi csemege. Ha pedig arra is figyelünk, hogy ne forraljuk a végtelenségig, jótékony hatásait is élvezhetjük.
Párszor elkocsikáztunk már alatta Lengyelországba tartó útjaink során. Romantikusan meredek sziklákon magasodó, olykor ködbe vesző havas tömege évekkel ezelőtt egy télen ragadta meg fantáziámat.