Már a kezdetek kezdetén meghátrálnék, mikor azt írom, hogy úgy hiszem a soron következő szösszenet nem tartozik életem legcsillogóbb szöszei közé még akkor sem, ha vannak fényesebb elemei. Tekintettel azonban arra, hogy a hasonló önkifejezési módokat korábban már az utcaművészet gyűjtőnév alatt tettem közzé, most is megtartanám ezen jó szokásomat. 

Nos, ez az a ház, ami nekem extrém sárga. Bár a színhez némi köze van csupán, megjegyzem lépcsőházi rész és az udvar jó állapotban vannak, míg az utcáról a kapuig vezető előtér siralmas és a homlokzatról is hasonlóak mondhatóak el. Ez utóbbiról nemcsak a kopott felület okán - bár ezt a fajta állapotot kifejezetten romantikusnak találom - hanem elsősorban és főleg a homlokzat alsó harmadát beborító mértéktelen mennyiségű cégér és reklámtábla miatt. Na ez az, amit elvetemült igazságosztó és jogalkotó énem rendeletben tiltana meg.

A Marie Claire Fashion Days szombati napjának legaranyosabb, és ennek okán a közönség jól hallható ámulatát kivívó pillanatait mindenképpen a francia divatiskolák végzős hallgatóinak bemutatói szolgáltatták. 

Az épület tervezőjének személyét mondhatni homály fedi. Legalábbis akkor, ha arra gondolok, hányfélét olvastam e témában, hiszen a net feneketlen bugyraiban legalább három 'jelölt' is van.

Legutóbbi prágai látogatásunk során Prága turisztikai szempontból talán kevésbé frekventált részén szálltunk meg egy elég jó kis apartmanban. Ennek köszönhetően pedig olyan kávézók is a látókörünkbe estek, amelyeket nem biztos, hogy a látogató felkeres, ha a központban száll meg.