Medenceparti, Balaton melletti hűs föveny, a Duna illata, fényfűzérek, véletlen érintések, a nappali meleget szellő lazító városi nyárest. Várom a nyarat a füleimben csengő vidám hangzavarral, az üvegpoharak koccanásával, a hullámok andalító gurgulázásával, az idegen ugrás elől a bőrömre menekülő hirtelenhűs vízcseppeket, az arcomat finoman csipkedő sókristályok incselkedését, az enyhülést hozó este cirógatását. Látom magamat is, nyilván Pelsoban.
Utolsó pillanatos húsvéti kalandozásaim során olyan receptet kerestem, amibe egész tojások kellenek, lehetőleg több mint egy. Feltétlenül szükségem volt ugyanis a tojásfestéshez a tojások ép héjára.
Nevetős, pihenős kellemes húsvéti ünnepeket, szeretettel készített hímes vagy firkás tojásokat és jó nagy nyakonlöttyintést kívánok mindenkinek, kinek inge. Ebből az alkalomból mi is pingáltunk, sütögettünk.
Rengetegen kérdeztétek, milyen volt Moszkva. Pár szóban mindig nehezebb válaszolni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, annál inkább jó pár szóban. Így meg sem kísérlem egy tucatra limitálni a beharangozó összefoglalót. Nézzünk tíznél kicsivel több okot arra, hogy miért pont Moszkva? Erősen szubjektív beszámoló következik.
Elvarázsolt, képzeletet nyugodni nem hagyó világ. Minden annyira ismerősnek, európainak tűnik, ám ösvényein bandukolva pár óra alatt világutazókká válunk.