Elvarázsolt, képzeletet nyugodni nem hagyó világ. Minden annyira ismerősnek, európainak tűnik, ám ösvényein bandukolva pár óra alatt világutazókká válunk.
Valamennyi, apró termetünk fölé magasodó fái, egymásba karoló, de erdőrészletekkel egymástól elválasztott tópartjai, a kontinentális klímát csak fényes felületek mögött komáló növények kalitkái, kiadós sétára csábító kacskaringós ösvényei, vadnak tűnő, de gonddal rendben tartott cserjései ezernyi titkot rejtenek. Látszólag békében megférnek egymás mellett az amerikai és ázsiai kontinensek faóriásai európai társaikkal, a számos rózsaféle, a több száz tagú gumós növényei és a több ezer taggal büszkélkedő sziklakerti gyűjtemény. Pedig a kertet nem kímélték az évszázadok viharai, viszonylagos nyugalomról legfeljebb az elmúlt évtizedekben beszélhetünk. 
Könnyű elveszni az élményben. Elöljáróban elég annyit tudni, hogy korábban kastély állt a még ma is az ég felé nyúló, cirádás vas-, és faragott kőkerítés által határolt területen, a fantázia az azonnalinál is sebesebben magával ragad. Pár lépés és egy elegáns jobb kanyar, máris magunk mögött hagyjuk a pénztárat. A mába nem sok minden ránt vissza, szinte zavartalanul fonhatjuk a képzelet fonalát és merülhetünk el a múltban. Bármennyi köze is legyen a valósághoz, könnyűnek tűnik elgondolni, milyen lehetett az élet a birtokon, melyhez egy, a maihoz hasonlatos kaliberű gyűjteményt magába foglaló kert tartozott.
Ki gondolná, hogy a kertről szóló első írásos említés 1827-ből származik? "Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben döntő esemény történt a kert története szempontjából, Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt. Vigyázó Sándor (1825-1921) széles látókörű, szigorú erkölcsű, nagyszerű hazafi volt s nem ő volt az egyetlen főrendi társai között. (...) Az ifjú házaspár kezdetben Bécsben élt, de a hazafias érzelmű Vigyázó Sándor haza kívánkozott, ezért új birtokán levő régi kastélyt eklektikus stílusban átépítette és méltóképpen bebútoroztatta. A nagyműveltségű birtokos nagyon szerette a természetet is, fiatal korában végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, hírneves Jámbor Vilmosthívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a kor stílusának megfelelő szentimentális tájképi kert, pontosan a mai kert kiterjedésén. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy nyiladékok szélükön különleges színű vagy alakú fákkal stb.) és a múlt felé forduló, historizáló életérzést kifejező kerti építményeket (vízimalom, műrom, sziklaalagút) mindmáig láthatjuk."
"A kerten átfolyó Sződ-Rákos patak vízének felhasználásával, hatalmas földmunkával a meglévő tó felhasználásával összefüggő tórendszert alakítottak ki. A kitermelt nagymennyiségű földdel a lankás domboldalakat még változatosabbá tették. A Vác fölötti Naszály hegyből több éven át szekerekkel szállították a kert építéséhez szükséges többmázsás köveket, s természetesnek tűnő sziklás oldalakat alakítottak ki. A kert romantikus hangulatának fokozására a patak partjára 1890-ben vízimalmot építettek. A Sziklás-tó feletti keskeny szurdokvölgyben mesterséges vízesést létesítettek, 1904-ben pedig felépült a szigeten a gótikus stílust utánzó műrom. A XIX. század végére pedig már hódított az új kertstílus az ún. gyűjteményes (dendrológiai) kert, amely minél több egzótát felvonultató, de esztétikus kialakítású élőnövény gyűjtemény volt. Ez a gyűjtemény szolgáltatta a mai botanikus kert alapját"
"1921-ben, 96 éves korában elhunyt Vigyázó Sándor. Végrendeletében roppant vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Ferenc fia halála (1928) után azonban hosszú pereskedés indult el a lány- és az oldalági örökösök és az Akadémia között a vagyonért, amely az illetékek miatti szűk becsléssel is meghaladta a 20 millió (!) aranypengőt. Az évekig tartó huzavonában az értékes kert egyre pusztult, végül 1936-ban egy pesti ügyvéd birtokába került. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a 28 szobás, emeletes kastélyt, s helyette felépítették a ma is látható udvarházat. A kert felét kivágatták, hogy gyümölcsöst telepítsenek a helyébe."
Ez az a pont, ahol kicsi szívem a kellemetlennél is jobban összefacsarodott. Csalódottsággal vegyes düh kerülgetett a gondolatra, hogy engem, mint az utókor egy igencsak érdeklődő tagját volt merszük az akkori tulajdonosnak megfosztani egy kastélytól, és így annak a lehetőségétől, hogy a valóságban, s ne csupán a képzelet szárnyán járjam be azt az épületet, amelynek építtetője megalapozta a mai kert elődjét.
"A második világháború, megannyi csodálatos szépségű, értékes kastélykertünkhöz hasonlóan, borzasztó pusztítást hozott. 1945 nyarán több száz orosz katona állomásozott itt, földbe ásott bunkerekben, sátrakban. A harcok elmúltával szanaszét téglatörmelék, autóroncsok, kerekek, vasdarabok hevertek, köztük lőszer és hadianyag maradványok. Az udvarház minden ajtaja, ablaka hiányzott, az épületet kifosztották, feldúlták, a szobák trágyával voltak tele, mivel azokat istállónak használták. A kert útjait felverte a gaz, tavai feliszapolódtak, fáit folyamatosan tüzelte a lakosság. Az újjáépítés során több mint 200 kocsi szemetet és hulladékot kellett elszállítani területről. A háborút követően többszöri gazdacsere után végre megvalósult az örökhagyók szándéka, az ingatlan a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került és itt alakult meg a MTA Botanikai Kutatóintézete 1952. január 1-jén. A modern botanikus kert kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézet hajdani igazgatóhelyettese Ujvárosi Miklós (1912-1981) professzor. A kert fejlesztésének a fő szempontja az volt, hogy az új gyűjteménycsoportok összeállításakor is megőrizzék a kert régi formáját. A múlt században készült kertterv felhasználásával helyreállították az eredeti úthálózatot, a gyomfáktól és bozóttól megtisztították a területet, a több évtizede eliszaposodott tavakat, patakmedret kitisztították, és új műtárgyak, fahidak épültek. Az óriási iszapmennyiséget a terület feltöltésére használták. A pusztuló növényzet pótlására nagyarányú növényszaporításba kezdtek (...) Rövid időn belül sikerült a kertet olyan állapotba hozni, hogy 1961. május 1-jén hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt. " (Az idézett szövegrészletek a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert honlapjáról származnak, innen.)
A kert nem csupán az olyan mezei látogatónak szolgál kimeríthetetlen inspirációs forrásként mint jómagam, de korábban nkedvelt forgatási helyszín is volt. Legalább egy tucat filmet forgattak itt, többek között olyan alkotások szereplői bolyongtak a vácrátóti vadregényes ösvényeken, mint az Abigél, A Pál utcai fiúk, az Egri Csillagok és az Egy magyar nábob.
Mielőtt azonban egy piknikezős parkot vizionálnánk, a csalódás elkerülése végett halkan megjegyzem, hogy ez nem az a műfaj. Itt a fűre lépni tilos, a képzelet anélkül is bejárja a teret, hogy a kijelölt ösvényekről letérnénk. Büfé, étterem a kerten belül nincsen, szemetelni amellett, hogy az illendővel köszönőviszonyban sincsen, szigorúan tilos. A békepipa vagy más dohányipari termék nyugodtan otthon is maradhat, a békesség kedvéért ugyanis a kapuk mögött jobb nem rágyújtani. Bármennyire is imádat van, a kert nem kutyafuttató, sőt hoppon maradunk, ha pöttyössel készültünk, inkább hagyjuk a kocsiban. Kerékpárral érkezni menő, de csak akkor tegyünk így, ha az itt töltött jó pár óra alatt nem izguljuk agyon magunkat a kert előtt hagyott kétkerekűért, behozni ugyanis tilos. A sort folytatván ez nem az a hely, ahol a madarak kergetése, a halak ijesztgetése dívik, a tavaszi lakásdekoráció pedig nem az itt burjánzó virágokból készül, és bár a lenti kép megtévesztő, az ajtókopogtatóra mégis máshol gyűjtött termések kerülnek. 
Bár elsőre fájhat ez a rengeteg totál általános szabály, egónkat háttérbe szorítva bizony megéri, megéri és megéri ellátogatni Vigyázó Sándor egykori birtokára. A kertben sétálva nem kell ahhoz a vasfa vagy a mocsárciprus alatt téblábolnunk, hogy ráébredjünk, emberként milyen porszemek és végesek vagyunk. A természet iránti meglévő tisztelet elmélyül, más esetben pislákolni kezd a fény az alagút végén remélhetőleg legkésőbb akkor, amikor Berkenye bácsiba vagy az üvegházak között kialakított 'Túl nagy lábon élünk' interaktív kiállításba botlunk.
Amellett, hogy kicsiknek-nagyoknak felejthetetlen, egész napos időtöltést kínál az egész évben nyitva tartó kert, Budapest bűvöletéből és az ezzel együtt járó áraktól nehezen szabaduló városi emberként meglepetten tapasztaltam, hogy a jegyárak igencsak barátiak. 
Vácrátót csodálatos, mielőbb menjetek, ha tehetitek.Csúcsszezonnak - legalábbis ami a virágzó növények számát illeti - az április végétől június közepéig terjedő időszakot tartják, de a levélkoronát pírba vonó ősz sem kutya. A nyitvatartási időről, házirendről, belépőjegyekről és egyéb hasznos információkról ide kattintva tájékozódhatsz. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Üdítő tavaszt kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a refreshing springtime!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
