Íme az őszi pite ezúttal stílusosan dupla réteg őszibarackkal megpakolva. 

Nem szoktam ilyet írni, hiszen mostanság nem szokott ilyen előfordulni, dehát annyian kértétek online és offline is, hogy tadamm, a tegnap este kipattant fügite (ami nem más mint a fügés pite szavak nyelvkorcsosító összetétele) receptje blogbejegyzésben tálalva - a több legyet egy csapásra mottójára -, viszonylagos cikornyák közbeiktatása nélkül. Ez utóbbi nyilván nehezen állható meg, de mert irtó késő van, erőt veszek magamon.

A cím lehet talán megtévesztő, bár távol álljon tőlem efféle szándék. Mindössze arról van szó, hogy kreatív vénám leginkább akkor tud kibontakozni, ha maradékokra szorul. Számomra is furcsa, bár már megszokott, hogy az úgynevezett 'szükség' ilyen módon hat rám.

És persze titkos hozzávalókkal megbolondított mascarpone krémmel.

Megszöktünk a világ elől. Méghozzá jól. Hajnalok-hajnalán felsétáltunk Dobogókőre.