Párszor elkocsikáztunk már alatta Lengyelországba tartó útjaink során. Romantikusan meredek sziklákon magasodó, olykor ködbe vesző havas tömege évekkel ezelőtt egy télen ragadta meg fantáziámat. 

A kevésbé romantikus híddal és egyéb tereptárgyakkal övezett Árva folyó fölött magasodó vár első és ezidáig utolsó látogatására persze jóval később került sor, de panaszra semmi okunk nem lehetett, a misztikum nem csupán a hóval vállvetve járó hónapok jóbarátja. Árvaváralján ki tudja, hány szállás található, mindenesetre felkészülésnek sem volt kutya, ha tetőtéri éjjeli menedékünk ablakából pont a várra lehetett rálátni. Inkább stílusos. A vár alatt égbe törő szikla merészsége, ha lehet így méginkább szemet szúrt.Jelen bejegyzésnek nem célja, hogy bármilyen történeti kérdésről mélyebben értekezzek. Ehhez sem a rendelkezésre álló hely, sem jómagam felkészültsége jelen pillanatban nem elegendő. Az viszont cél, hogy a várlátogatáshoz meghozzam a kedvet.

Ugyanakkor azt pedig nehéz megállni, hogy utat ne engedjek pár személyes megjegyzésnek: első körben annak, hogy bármennyire is trendi mai szemmel, ha egy múzeum online applikációval bír, ne szégyeljünk a felszín alá pillantani, ha megérzésünk azt súgja. Ha nem más, akkor az lesz a végeredmény, hogy megérzésünk ezúttal csalfa volt, ám, ha mégis a helyes irányba terelt, megnyugvás, hogy a megfelelő ösvényen járunk, nem pedig egyszerűbb, de téves úton.Ez a kizárólag idegenvezetéssel látogatható vár száz esztendő óta már nem a magyar államhoz tartozik. Közelsége és múltja miatt mégis természetesnek hatott talán az az elképzelésünk, hogy magyar nyelvű idegenvezetésen járjuk majd be az épületegyüttest. Előzetes gondolatainkat már a (jóval a vár alatt található) kasszánál felülírta a valóság, ahol az angol és szlovák nyelvű honlap ellenére csak szlovák nyelvű vezetésre volt mód. Jótanácsként annyit kaptunk, ha és amennyiben egyidejűleg tudni is szeretnénk, hogy mit látunk, abban az esetben a megfelelő online áruházakból töltsük le okostelefonjainkra az Árva vára nevű - egyébként díjmentes - alkalmazást, ahol sorban szlovák, angol, lengyel, német, magyar és orosz nyelvek közül választhattunk. Az applikáció ügyfélélmény és az egyes pontokhoz tarozó tömörség szempontjából megfelelőnek tűnt. Lévén, az idegenvezetés során rendelkezésre álló időt inkább azzal töltöttük, hogy a valóságot szemléztük, a 34. helyszínt felvonultató alkalmazás használata mégsem volt valóságos opció, így behatóbb tanulmányozására a túra utánra maradt. Ekkor szegődött mellém a kétely, ami az egyes pontokban közreadott információk némelyikének hitelességét erőteljes fuvallatként megingatta. Rögtön az első pontban az "Árva vára - rövid történet" címszó alatti első mondat, melyben arról olvasunk (hallunk, mert ilyen funkció is van), hogy egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a szlávok 9. századi jelenlétéről. Nem csupán a több évszázados építmény alatti sziklafal, de ez az idézett tartalmú mondat is meredek, az abban foglalt állítás megdöntéséhez elegendő a szláv népek életmódját, eredetét, összetételét vagy akár a szláv szó jelentését, megjelenésének időpontját stb. megnézni. Az alkalmazás mindenesetre relatíve korrektül beszámol a vár egyes  urairól, kellően részletesnek tűnik. Azonban kronológiai sorrend ide vagy oda nem rest egyes eseményeket egybemosni vagy éppen elegánsan átugrani. Ugyanígy igaz a világháborús események következményeinek elhallgatása és a folytonosság látszatának keltése számos, a világhálón elérhető magyar és idegen nyelvű oldalakra, amelyek tartalma alapján a gyanútlan olvasó könnyen következtethet arra, hogy ez a vár mindig is ahhoz az államhoz tartozott, amelyikhez tartozik ma. Az egészséges mértékű kétkedés tehát hasonló körülmények között mindig hasznos segítőnk lehet.

Azért, hogy valami fogalmam is legyen a valóban sok mindent összehordó netes káoszon túl a várról, felcsaptam a Pallas Nagy Lexikonát, amit 1893 és 1897 között 16 kötetben adott ki a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. A leírás tehát abból a korból származik, amikor a vár még a magyar államterülethez tartozott.

E szerint "Árva vára, eredetileg királyi vár volt. Várispánság központja 1267 óta. 1307. András mester már «comes et castellanus de Arva» cimet visel, ami nem mutat várispánsági szervezetre.

Kétségkívül a III. András halálát követő zavarokban jutott magánosok kezére. Anjou-házbeli királyaink, mint Lengyelorezág elleni véghelyet igen megerősítették. Zsigmond király a lengyel származású Stibor vajdának zálogosította el. A XV. század közepén, a cseh Giskrával egy követ fuvó Komorovszky Péter lengyel lovag kerítette kézre, s innen rettegtette az egész felvidéket rabló-társaival kik «testvér» (bratrik) cimmel tisztelték meg egymást. Csak Mátyás király vetélt véget Komorovszky garázdálkodásainak. 1474-ben egymásután foglalta el Liptóujvárat, Rózsahegy és Likava várát Komorovszkytól, ki nejével együtt Á.-ba zárkózott, ott várandó be az utolsó csapást. örömest ereszkedett a királylyal alkuba, s Á.-t, honnan több mint 25 évig űzte rablókalandjait, 8000 frtért föladta. A harcedzett várőrséget Mátyás zsoldjába fogadta, s részben ez képezé magvát a később híressé vált fekete seregnek.

Mátyás természetes fiának Corvin Jánosnak adta királyi adományképen a várat. Ugyanekkor tájban, 1484. Mátyás király Várday Péter kalocsai érseket és kir. kancellárt politikatokokból ide, majd Visegrád várába záratta, honnan holtáiglan ki sem bocsátotta. Mondják, hogy a király kemény itéletét e szavakkal adta volna tudtára az érseknek: «Arva fuisti Petre, orva eris, et in Arva morieris! (Árva voltál Péter, árva leszel, és Árvában fogsz meghalni.)

A nagy király holta után, 1495-ben Szapolyai István Corvin János felvidéki egyéb birtokaival együtt Árva várát is elfoglalta. I. Ferdinánd 1534-ben Dubove János lengyel úrnak adta, kitől Thurzó Ferenc kezére került 1556-ban. 

A Thurzókkal uj, legfényesebb korszaka kezdődött Á.-nak, melyhez 6 mezőváros és 75 falu tartozott. Thurzó György nádor királyi adományt kapott, melynek erejénél fogva a várat és uradalmat leányági ivadékaira is átszállíthatta. Az árvai roppant uradalmat jelenleg is Thurzó György hét leányának örökösei birják, kik maguk közül választják az uradalom kormányzóját.

1800 ápr. 18-án a roppant vár csaknem egészen leégett, azonban az akkori kormányzó, gróf Zichy Ferenc csakhamar hely reállíttatta, ,úgy hogy ma is lakható állapotban van. A. páratlanul festőien emelkedik egy egészen elszigetelt kúpalakú hegy csúcsán. Tulajdonkép három külön várból áll melyek a hegyoldal három magassági fokozatán közvetlenül egymás fölé épültek. Az alsó várban terülnek el azok az épületek, melyek hajdan a várurak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őriztetik egy kerek toronyban az uradalmi levéltár, melynek legérdekesebb nevezetességei közé Thurzó György nádor, s ennek fia Imre irományai tartoznak. Itt látható két szobában egy az utóbbi években összeállított állatgyüjtemény, az árvai uradalom területén előforduló állatok szép példányaival. Tovább, ismét két szobában egy ásvány-, faminta- és farügy-gyüjtemény, valamint különféle az erdészet körébe vágó érdekesség van elhelyezve. Az alsó vár kápolnája alatt van a Thurzó-család sírboltja; magában a kápolnában Thurzó György életnagyságú, karrarai márványból faragott Szobra látható. A középső várban van a vár kútja, mely 91 m. mélységre van az óriási sziklába vájva, s vizben mindig bővelkedik. A középső várból falépcsőkön jutunk a felső várba, mely a 136 m. magas hegynek csúcsára építtetett Thurzó Ferenc által 1561-ben. Ott mutogatják Várday Péter börtönét is, ami természetesen, anakronizmus forogván fenn, történelmi hitelességgei nem bir."

Visszakanyarodva a látogatásunkhoz: tehát szlovák nyelvű idegenvezetésen vettünk részt. Figyelemmel arra, hogy mindhármunk ebbéli nyelvtudása leginkább a zéróhoz közelít, egy kukkot sem értettünk belőle. Az idegenvezetőnk viszont volt annyira korrekt, jófej és miegymás, hogy angolul pár mondatban minden állomásnál összefoglalta mondanivalóját, sőt, angol nyelvű kérdéseinkre is válaszolt.

Nem csupán az idegenvezetőnket illeti dicséret, de a gyakorlatilag az első világháborúig lakott vár állapotát is és a helyiségekben berendezett kiállításokat is. Ugyanis mind az állapot, mind a tárlatok rendben voltak. Bár a kiállítás alkotói előszeretettel éltek a magyar keresztnevek szlovákra fordításának eszközeivel, a korabeli magyar nyelvű dokumentumok, az itt eltemetett magyar birtokosok sírjaihoz tartozó feliratok, márványtáblák szövegeit nem érintették. Persze ezekhez is csak és kizárólag szlovák és angol nyelvű kísérőtáblákat biggyesztettek, de a kasszás ocsúdás után már az lett volna furcsa, ha nem így tettek volna.

A vár belülről is hozta a külcsín által sejtett romantikát. Az alsó várba az első, második és harmadik kapun keresztül jutottunk be. A déli bástya nagyteraszáról körbetekintve bámulatos panoráma tárult elénk félkörívben. A lokációt nyilván ez határozta meg, de persze akkoriban határvédelmi, nem pedig álmodozási, fotózási célzattól vezérelve. A fantázia igazán akkor lódult meg, mikor az alsó várudvaron bőven túl fatornáccal körbevett középső várudvarról a felsővárba vezető további kacskaringós és főként szédítően meredek lépcsősorokra tekintettünk. Micsoda élet lehetett itt. Micsoda farizmok.

A tárgyi emlékek és a berendezés erős támpontul szolgálhatnak ahhoz, hogy legalább megpróbáljuk elképzelni milyenek voltak a mindennapok itt, békeidőben. Az elménkben megjelenő illékony képek alapja minden bizonnyal a mai korból származó higiéniai és egyéb tapasztalatainkból eredt, így tárgyak ide vagy oda, lehet, hogy nem sok köze volt a valósághoz. Mindenesetre az olykor erősen igénybevett avagy éppen pompázatosan festett, fakazettás falak között elegendő muníciót kapott a szellem míg lépteink a Thurzó-palota előszobájának, az oszlopteremnek, a várkonyhának és ebédlőnek, az alkimista műhelynek, a kincstárnak, a faragott sekrestyének, a sírokat és Thurzó György szobrát rejtő Szent Mihály kápolnának, a Thurzó-palota emeleti részének, a fegyvertárnak, a szalonoknak, ágyútermeknek, a lovagteremnek a köveit koptatta, szemünk pedig olykor megpihent a vaskeretes ablakokon túli hegyvonulatokon. És, ha mindez nem lenne elég, pompás korabeli ruházatok és a mai bútoráruházakat igencsak meghazudtoló otthonos bútorkiállítás keltette életre fejünkben a korabeli képet, amibe még a 'filmtörténeti' kiállítás és figurái sem tudtak bezavarni.Ez a vár - figyelemmel különösen arra, hogy az egykorú magyar várak milyen rombolási hullámnak estek már évszázadokkal korábban áldozatul - mind állapotában, mind leplezetlenül égbetörő felépítésében is csoda, aki teheti, szenteljen legalább egy napot az épületnek és történelmének élőben is. Nyitvatartási és egyéb hasznos információk a múzeumot üzemeltető honlapján érhetők el itt. Kellemes múltidézést kívánok!

A képek 2018. őszén készültek.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!

Szép napot kívánok!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a nice day!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!