Van-e kedvesebb bók annál, mikor a közprédává tett adag rövid idő alatt megcsappanva az asztalvégre kerül száműzetésbe arra hivatkozással, hogy nincs más megoldás a fogyatkozás megállítására, máskülönben képtelenség vele leállni.
A sós karamella szósztól egyenes az út a vajkaramelláig. Hasonlóan pofonegyszerű édesség, de az elkészítése azért kíván némi állóképességet. Igaz, kevesebbet, mint egy birsalmasajt, és a plafon is pacamentes marad. 
Hozzávalók:
1 liter legalább 2,8 %-os tehéntej
0,5 kg kristálycukor
8 dkg márkázott vaj
A cukrot elkeverjük a tejjel és közepes lángon addig melegítjük tűzhelyen, míg... nos, ez minimum egy órás buli.
De ez az alaphangon hatvan percen keresztül tartó móka szigorúan a 'slow living' jegyében, ráadásul nem szorosan a tűzhelyre tapadva telik el, ami minket illet, de nem úgy a fazekat. Szabadon élhetjük életünket, néha rápillantva a lábasban folyó eseményekre. Ilyenkor keverünk is egyet rajta.
Bőven van időnk elővenni egy sütőpapírt, amire majd a folyamat végén a kész masszát kiöntjük.
Úgy egy óra elteltével már nem csupán lelki szemeinkkel látjuk, amint a sűrűsödő tejjel eggyé vált cukor halvány karamellás színt kezd ölteni. A buli innentől igényli aktívabb részvételünket. Ahogy sűrűsödik és barnul az anyag, úgy nő a massza leégésének, ezzel párhuzamosan saját leégésünk veszélye, így ne legyünk restek magasabb kevergetésszámra kapcsolni. Ha túlzottan unatkoznánk míg a kezünk jár, nyugodtan tekerjük fel a hangerőt és az ablakot becsukva kíméljük meg a szomszédot attól, hogy a zenei repertoárunkból az ezen szakaszra eső daltöredékeket saját interpretációnkban végigszenvedje. Amikor a karamellizálódás igazán beindul a kavarás folyamatossá válik. A tejkaramella akkor érik meg a vaj hozzáadására, mikor kavarás közben már hosszú másodpercekre látjuk a fazék alját, a keverék színe pedig aranybarna (nevezzük ennek az ideális karamella színt, már amennyiben ilyen létezik). Ekkor zsupsz bele a vajat, azzal együtt homogén masszává keverjük, a tűzről pedig levesszük. Színügyileg megjegyezném, hogy ha a szín aranybarnánál világosabb, akkor a vajkaramella hosszabb idő alatt szilárdul meg a sütőpapíron, ha pedig aranybarnánál sötétebb, akkor extra rövid idő alatt, így lelki békénk megőrzése érdekében ez utóbbit mindenképpen kerüljük el.
A masszát az előkészített sütőpapírra nagyjából 5-7 miliméter magasságban téglalapalakban gyorsan kiöntjük. Miután ideális szín esetén rövid idő alatt szilárdul, járjon a kezünk, különben az eddigi meló kárba vész, a lábast pedig valószínűleg hosszú, áztatással töltött napok után szabadíthatjuk ki a karamella édes fogságából. A masszát hagyjuk a sütőpapíron megszilárdulni, egy nap elteltével vághatóvá válik.
Sajnos nagyon finom, így kénytelen vagyok a mondanivalómat azzal az örökérvényű és bizonyos keretek közt szabadon variálható mondattal zárni, miszerint a vajkaramella perceket tölt a szájban, órákat a gyomorban és éveket a csípőn. Jó étvágyat kívánok!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
