Ha már Cremeria gondoltam mindenképpen tesztelem a fagylalt krémességét is. Megelégedéssel jelentem, teljes az összhang a fagyaltok állaga és a fagylaltozó elnevezése között. Sőt, a krémesség még a süteményes pultba is bekúszik.
A Budapesten, az Andrássy út 44. szám alatt található Hisztéria Cremeria sajtómegnyitójára voltam hivatalos. A fagylaltozót az évtizedek óta vendéglátással fogalkozó tápiószecsői Ipacs család jegyzi. Habár Hisztéria név alatt bizony nem egy egységük létezik már (így például Gyömrőn egy cukrászda és a budapesti Westendben egy fagyispult képében is megjelennek), őszintén szólva munkásságukat eddig jómagam nem ismertem, így kiváló alkalomnak bizonyult a fentebb említett esemény, hogy bizony mindent még a jóízlés határain belül megkóstoljak. Mindez persze így túlzó, ugyanis nem a teljes palettát ízleltem végig, de a testi egészség és a jó érzés megőrzése végett általában nem is ez a cél.
A most megnyílt fagyizónak helyet biztosító sarki üzlet egy sugárúthoz méltatlan módon bizony volt már szinte minden, így kicsit sem titkon remélem, hogy a hely ezúttal megtalálta végleges lakóját és a lakó megtalálta végleges helyét. A lokáció egyébként szuper, tömegközlekedéssel, kerékpárral, gyalogszerrel, gördeszkával és nyilván gépkocsival is remekül megközelíthető - az ez utóbbival való parkolást talán ne feszegessük most -, bár nekem a fagylaltozás leginkább a sétáló üzemmóddal kompatibilis. Miután azonban nemcsak fagylaltozóról, de sütizőről is szó van, ezért bizony bőven akad ülőhely a fagylaltozó előtt, de ha szemfülesek vagyunk, bizony lecsaphatunk a benti ülőhelyek valamelyikére is.
A Hisztéria Cremeria arculata a hideg burkolatoknak és a színhasználatnak megfelelően üdére sikeredett. Személy szerint igencsak megnyert magának a járófelület és a falra felkasírozott fekete-fehér fényképek duója is. Az egyébként monokróm színvilágot a színes kiegészítők és természetesen a színpompás sütemények lágyítják. Az Andrássy térről betérve szemünk elé tárul a már elkészült fagylaltokat rejtő és a süteményeket láttató pult balkéz felől, hátul jobb kéz felől pedig az átlátszó falakon keresztül bepillanthatunk a fagylalt készítés folyamatába. Ez utóbbi ugyanis a szemünk előtt zajlik, hiába kerülnek a fagyik később a szemnek áthatolhatatlan tárolóedényekbe.
A pultban a fagylaltokat tehát zárt edények rejtik. Azaz nincs látványtálalás egészen addig, amíg az olvadós finomság a tölcsérbe (vagy pohárba) nem kerül. Személy szerint mindig az ízek alapján választok fagylaltot, és nem találok a fagyik ilyen módon megnyilvánuló szemérmességében sem kivetnivalót. Nincs kellemetlenebb dolog e téren annál, amikor az ember látványra választ, már megindul a nyálelválasztás a pultban a fagylaltra púpozott jeges eper és roppanósnak tűnő jeges csokoládé dekor láttán, ám mikor a gombócolásra vagy kenésre kerül a sor, a pultban álló kolléga bravúros véletlennel valahogy mindig kikerüli a dekort és szimplán puritán fagyit adagol a tölcsérbe. Na ez itt nem történik meg, ugyanis vagy kóstolunk és az alapján választunk az olvadós finomságból vagy pedig szimplán csak a név-összetétel párosa alapján bártan beválasztunk. A tölcsérben az alapot az opcionálisan választható belga tej- vagy étcsoki adja meg, amit a fagylalt kimérését megelőzően lágyan a tölcsérbe csorgatnak. A fagylalt valóban krémes, de természetesen próbára kellett tennem. A ruhám épségének kockáztatása ellenére bizony kipróbáltam meddig bírja egy helyben a krém: az édesség bizony igencsak gyors ütemben megadja magát, így ahogy fizettünk, érdemes rögtön neki állni az elfogyasztásnak. A krémes állag tehát előny, itt bizony nem kell hosszú perceket várnunk arra, hogy a dermedt édesség elkezdjen nyalhatóvá válni. Ha pedig végeztünk a fagyival, nincs más hátra, hogy az időközben a tölcsér csücskébe dermedt belga csokimáznak is megadjuk a végső tiszteletet.
A fagyik nagy része klasszikusabbnak nevezhető ízvilágú, ugyanakkor másfelől a harmóniába torkoló kísérletezésnek itt is csak a fantázia szab határt: így a napi kínálat függvényében kérhetünk olyan kreációkat is mint a sárgadinnye pármai sonkával vagy akár a ricotta karamellás fügével. Bár jómagam nem ebben a hajóban evezek, de egyre több embert érint, így jó tudni, hogy bizony készítenek cukor, laktóz és gluténmentes fagylaltokat is.
A kép természetesen úgy teljes, hogyha módunkban áll a süteményes pultból is csemegézni. Be kell vallanom, hogy ez utóbbiból teljes süteményt csak egy második alkalommal választottam, a sajtóeseményen kizárólag a sütemény falat szintjéig jutottam. Másodjára viszont betermeltem egy egész adagot, amit nem voltam rest egy mennyei házi málnaszörppel kísérni. A sütemények a házigazdák elmondása szerint a franciás vonalat viszik, az ízvilágot pedig a csokoládé vagy éppen a szezonális gyümölcsök határozzák meg.
A kávé az olasz Caffe Mauro-tól érkezik, és bizony ilyen szépségek is készülhetnek belőle.
Zárszóként pedig megemlíteném, hogy bizony macaron fronton is ott van a hely, mert ugye nem én volnék, ha egy-két ilyen finomság nem fogyott volna el. Az egyetlen kritika részemről csupán a csomagolást érintheti, itt ugyanis sem a doboz küllemével, sem a záródásával nem voltam elégedett. Természetesen a macaronokat megóvta, és nyilván ez az elsődleges szempont. A macaronok mind ízre, mind állagra remekek - bár így leírva úgy tűnik, hogy mekegek -, ami miatt nehéz megállni, hogy tartsa az egyéni limitet az ember lánya. 
Ha alig várod, hogy magadévá tegyél egy-két kenés rendkívül krémes fagylaltot vagy egy szép porció süteményt, sőt, ha ezen túl netalántán a macaronokra vagy éppen az üdítő limonádéra, házi szörpre ácsingózol, nyilván itt a helyed.
A további , akutális információkért tájékozódj a Hisztéria Cremeria közösségi oldaláról, amit itt találsz.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
