A boldogság távolról sem elérhetetlen, a titka talán a saját belső- és a külvilággal teremtett kapcsolat harmóniáján, valamint a számunkra valóban fontos körülmények, személyek azonosításának képességén is múlik. 

Gondoltuk, ha már a Bachledova-völgy feletti látványos lombkorona-tanösvény és kilátó (szolvákul: Chodník korunami stromov) felé vitt a sorsunk meg az ótó, csapunk egy kis laza libegős, körbetekintgetős, tipegős-topogós sétát.

Neonlámpák vidám csíkjaival feloldott, évszázados komor falak között töményen lüktető turistaetető. Első benyomás. Soha nem mondom, hogy az utolsó.

Nem mondhatni, hogy érzem az idő szorítását élményeim ehelyütt történő megosztása kapcsán. De miután e téren való lazaságomnál csak a kedves publikum egy részének tudásszomja nagyobb, nem tehetem meg, hogy a Sorrentói-félszigeten és környékén történt, ösztrogénben hiányt nem szenvedő vidám kiruccanásunk eszenciáját megtartom saját magamnak.

A Római-partra indultunk szokásos éves, világmegváltó beszélgetéssel teli kerékpározásunkra, ám valami megmagyarázhatatlan misztikum folytán véletlenül magunk alá pakoltunk és mögött hagytunk 73 kilométert.