A község szélén, egy aprócska erdei tisztáson áll egy, a tisztásnál is apróbb, ámde páratlan freskó-örökséget rejtő Árpád-kori épület, a veleméri Szentháromság-templom.

Aki hallott már az amerikai modernizmus anyjaként is emlegetett Georgia O'Keeffe (1887-1986) amerikai festőművészről, az bizonyára hallott már Ghost Ranch-ről is. Vagy vica versa.

Gimi - nem, nem írom le, mikor volt - óta először visszatértem Jákra. Csupán a korábbi látogatás tényére emlékeztem, mégis lelkiismeretfurdalás nélkül, szinte szűz tekintettel érkeztem. Elég annyi hozzá, hogy a szellemi épülésünket is szolgáló osztálykirándulás során nyilván ennél a frenetikus középkori templomnál sokkal érdekesebb és magasztosabb dolgok kötöttek le. Akkoriban egy szappantartóval fényképezgettem, tudjuk be ennek, hogy elmémet annyira érintette meg az épített környezet eme csodás szeglete, hogy még a templommal szemben álló, barokk stílusúvá alakított Szent Jakab kápolna létezéséről sem tudtam, ha úgy tetszik egészen 2017-ig. Fókusz.

A körhöz persze nulla köze van, de a lényeg, hogy mit nekünk szembe-oldalszél, a Velencei-tavi bringaút á-tólcettig pipa. Ennek birtokában pedig nyilván van pár hasznosnak gondolt tanács a tarsolyunkban avagy mit ne higgyél el abból, amit a neten olvasol.

Rengetegen kérdeztétek, milyen volt Moszkva. Pár szóban mindig nehezebb válaszolni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, annál inkább jó pár szóban. Így meg sem kísérlem egy tucatra limitálni a beharangozó összefoglalót. Nézzünk tíznél kicsivel több okot arra, hogy miért pont Moszkva? Erősen szubjektív beszámoló következik.