Körülbelül tavasz (pontosítsunk: 2015 tavasza) óta készülök ennek a szösszenetnek az összerántására. Bár kutyafuttában is nagyon jó vagyok (valamire legalábbis), azért egy behatóbb összefoglaló összerittyentésére ez a létforma kevéssé alkalmas. Ugyanakkor van, ami a nagy rohanásban is feltűnik, mégpedig az, hogy a vendéglátók egyfolytában mosolyognak, az idegenhez is van egy-két kedves szavuk, nem igazán beszélnek magyarul, rettentő finom a kávéjuk és a Bircher müzli az valami fenomenális. De vajon mire derül akkor fény, amikor tizennégy percnél többet időzik az ember lánya a Budapest, VII. kerületében található The Goat Herder (vagyis a kecskepásztor) falai között?