Mindig meglódul a fantáziám, ha lepusztult épületet látok, pláne, ha be is léphetek falai közé: elmerengek, hogy milyen lehetett fénykorában, kik éltek itt, majd, milyen érzés lehetett akkor itt élni-dolgozni, mikor kiutalták  az épületet szolgálati lakás céljára avagy szimplán csak munkahellyé alakították. Vajon az építtetők gondolták-e, hogy ilyen sorsra jut a villa, vajon az itt dolgozó vagy szolgálati lakással rendelkezők gondolkodtak-e azon, milyen sorsra szánták a villát? Így történt ez akkor is, mikor a kőbányai Havas villa avagy Dreher villa meglátogatására nyílt alkalmam.

Az idei Kulturális Örökség Napjai is hihetetlenül gazdag programkínálattal büszkélkedhetett. Az egyetlen "problémát" a telhetetlen látogatónak annak kigondolása okozta, hogy miként is látogasson meg a rendelkezésre álló idő alatt minél több helyet a város különböző pontjain. Választani kellett, így leredukálva az érdekességek számát választásom a Kőbányai Pincerendszer egyik megtekinthető szakaszára esett. 

During European Heritage Days, I had the chance to visit the cellar system of Kőbánya in Budapest.