A karácsonyi készülődés során szinte kötelező programpontként az idén 125. életévét töltő A diótörőre. Mi legalábbis igen és varázslattal meghintve épp csak hazaértünk az Erkel Színházból.
A karácsonyi készülődés során szinte kötelező programpontként az idén 125. életévét töltő A diótörőre. Mi legalábbis igen és varázslattal meghintve épp csak hazaértünk az Erkel Színházból.
Ezer éve töltekeztünk közösen, de most résen vagyok, hiszen a naptár szerint ismét itt a hétvége. Töltekezzünk.
(For English read more.)
A helyzet abszolút nem egyértelmű, teszveszvárosunk csodálatos épületein cikázó tekintetünk a mennyei puttók és a föld méhének kincsei között félúton, a XIII. kerületi Váci út 6. szám alatti házon pihen meg.
Mikor is lenne aktuálisabb egy, többek között az indián nyár apropóján megrendezett kedves kis piacról írnom, ha nem az elegánsan késve érkezett októberi indián nyár derekán (remegő ujjakkal klimprírozom ide - végén?) és pont a következő, csípősre hangolt közösségi piacot megelőzően.
Meglepő, de ha hétvége, akkor esélyes, hogy becsúszik egy vasárnap is. És, ha vasárnap, akkor nem árt a családdal vagy a barátokkal néha beiktatni egy jó kis villásreggelit.