Nem titok, szeretek Budapesten turistáskodni. A főváros szinte minden hétvégére programok tömkelegével mozgósítja lakosait, látogatóit. A közelmúltban megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmából ellátogattunk a nagymúltú és impozáns Degenfeld-Odescalchi palotabérházba.

Menthetetlenül romantikus énem diadalmaskodik mindannyiszor, ahányszor elmegyek a Körhinta épülete mellett. A mai világból minden kétséget kizáróan egy másik, több, mint száz évvel ezelőtti világba kalauzol el angyalkás hintójával, rugós vagy éppen büszkén álló lovaival, forgóülőkéivel és ide-oda billegő kishajóival együtt.

The romantic part of my soul have leaded me to the oldest attraction of Budapest's former fun park in the City Park (called "Városliget" in Hungarian). By the merry-go-round, I have travelled back in time more than one hundred years, thanks for its horses, rolling seats and movie small boats.

Az idei Kulturális Örökség Napjai is hihetetlenül gazdag programkínálattal büszkélkedhetett. Az egyetlen "problémát" a telhetetlen látogatónak annak kigondolása okozta, hogy miként is látogasson meg a rendelkezésre álló idő alatt minél több helyet a város különböző pontjain. Választani kellett, így leredukálva az érdekességek számát választásom a Kőbányai Pincerendszer egyik megtekinthető szakaszára esett. 

During European Heritage Days, I had the chance to visit the cellar system of Kőbánya in Budapest. 

Mire is jó, ha Budapesten kolbászolok látszólag cél nélkül? Bizony, könnyebben felfedezek kedves, de rejtett helyeket. Így történt ez szombaton is, mikor a Budapest Cukrászda mellett mentünk el, majd sétáltunk vissza, hogy betérjünk.

Új beszerzés, régi kedvencek. Szín, forma, fény hármasa lebilincselt. Rövidke játék a trióval.

New stuffs, old favorites. The trio of colour, shape, light. Short visual game.