Idén 139 éves a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete. Az épület, ami nem is egy, hanem tulajdonképpen két épületből áll össze. A történet azért is érdekes számomra, mert eddig bár néha elméláztam rajta, hogy vajon mi lapulhat az Andrássy út 71. szám kapui mögött, az Egyetemmel mindig az Andrássy út 69. számot azonosítottam. Az idei Kulturális Örökség Napjain végre eljutottam az általában csak a tanulóknak és a könyvtárat, időszaki kiállítást látogatóknak nyitva álló kapuk mögé. Ha pedig siettek, talán még ti is elcsíphettek egy vezetést.

Ha már Cremeria gondoltam mindenképpen tesztelem a fagylalt krémességét is. Megelégedéssel jelentem, teljes az összhang a fagyaltok állaga és a fagylaltozó elnevezése között. Sőt, a krémesség még a süteményes pultba is bekúszik.

Hétvégi töltekező. (For English read more.)

Valószínűsítem, hogy nem teszek nagy műveltségről tanúbizonyságot, ha azzal kezdem ezt a bejegyzést (is), hogy bizony ez volt az első Modigliani kiállítás, amit megtekintettem. Ugyanakkor az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt, még az is előfordulhat, hogy mi mind, akik ebben az egy és azonos cipőben járunk, valójában műveltek vagyunk, csak éppen eddig kimaradt az életünkből egy szinte teljes egészében Modigliani-nak szentelt kiállítás megtekintése.

Véletlenül se érezze senki se kellemetlenül magát, amennyiben a címből összesen két szó az, ami számára is egyértelműen cseng. Június utolsó napjaiban egy magával ragadó teaműhely keretében akként kóstolhattam teákat, mint még soha, köszönhetően a Zhao Zhou-nak.